Paul Auster: Baumgartner

21. Század kiadó, 2023

  Paul Auster Baumgartener című regényének utolsó tagmondata: „ megkezdődik S.T. Baumgartner hőseposzának utolsó fejezete”. Ez a hiányzó hatodik. Ki írja meg? Az író, aki életfogytiglanos és büntetését tölti a 7-es számú Bűntetőintézetben, azaz ír szófogytig, azaz a haláláig? Vagy már csak mi tudjuk folytatni a címszereplő történetét?

Paul Auster új regényének témája látszólag a gyász, gyászfeldolgozás, de valójában az élet és az élethez kapcsolt írás adja a szöveg mélyebb jelentésrétegét.

A Princentoni Egyetemen tanító író, fenomenológus Baumgartner feleségét, Annát egy tengerparti balesetben elveszíti. Az öregedő férfi tíz év távlatából tekint vissza az őt ért veszeteségre. A szerzőre jellemző merész idősíkválátásoknak köszönhetően megismerjük mindkettőjük múltját, közös életüket. Anna is írt. Így a tragédiát követő hat hónap fájdalma után, melyet egy amputáció utóhatásához hasonlít, elkezdi a nő szövegeit olvasni, szerkeszteni. Ezek mintegy vendégszövegként jelennek meg a regényben. Míg a regény narrációja egyes szám harmadik személyű, a volt feleség írásai vallomásosak. Egyes szám első személyben rögzíti a szerző saját 1917-es ukrajnai utazását is. Itt hallja a Sztanyiszláv farkasa parabolát, amely rögzíti a háborúk borzalmait. Auster értelmezi is a II. világháború végén Lvov környékén, az üres városban kószáló farkasok történetét. „ A farkasok a rémálom végpontja, a legvégső eredménye annak a hülyeségnek, ami a háború pusztításához vezet, ebben az esetben 3 millió zsidó meggyilkolásának azon a keleti vérmezőn, valamint számtalan más vallású vagy vallástalan civil és katona meggyilkolásához, és miután a mészárlás befejeződött, vad farkasok törtek be a város kapuin. A farkasok nemcsak a jelképei a háborúnak, hanem ivadékai is, valamint annak megtestesülései, amit a háború hoz a földre.”

Baumgartner is -fejezetenként- parabolába sűríti befejezett műve, A kerék misztériuma tartalmát. A filozófus szerint a Bevezetés az autószerelésbe szövegrész az emberi ént jelöli, az út szabályainak megismerése az küzdelmet, a morálisan erős ember alakulását. A meghibásodás Motorvárosban az autó meghibásodása (defekt, gyertyahiba...) a test válságállapotát detektálja (betegség, járvány...). A harmadik fejezet, a Roncsderbi összefoglaló tartalma, hogy a sofőrök nem követik az út szabályait,„...alkotmányos jogukkal élve, nem állnak meg a pirosnál... (asszociáció: Trump, Belfast, Szarajevó, Ruanda) Az önvezető autó mítosza befejező részben „a lakosság nagy szegmensei önként lemondanak az önállóságukról mint szabadgondolkodó egyének”, majd amikor ennek következményeként négy vezető elfelejti beprogramozni a járművét, halálos balesetet szenvednek. Nem túl biztató jövő! Így lesz a közismert arisztotelészi toposz mintájára, -amelyben a hajó a test, a kapitány a lélek -az autó, nemcsak az emberi én, hanem az emberi élet, a civilizáció reprezentációja. Auster regénye az életről szól, a lét küzdelmeiről. Írni addig tud róla, amíg él. Baumgarten történetét nem tudja befejezni, a regény utolsó tagmondatát és a címszereplő hősként való aposztrofálását, akiről eposzt lehet írni, ez indokolja. Auster új regényében is ott vannak az életmű emblémái: asszociatív időkezelés, váltakozó nézőpont, szerző személyes megjelenése, baseball, gyaloglás, rejtély. Az enigma ebben a szövegben is a lét.
Megfejtése nincs.

A regényt Pék Zoltán fordításábana, 2023. november 7-én az amerikai megjelenéssel egy időben jelent meg.

Visky András: Kitelepítés

Jelenkor Kiadó, 2022

  Visky András regényének címe, borítója (tervezte Féder Márta) egyaránt arra utal, hogy a könyv történelmi- és családregényként olvasható. A teljes szöveg ismeretében, mint minden jelentős mű, létértelmező alkotásként értelmezhető.

A családtörténet az apa/Apánk és anya/Anyánk házasságkötésével indul. Az anya meglepődik a férfit és nőt megkülönböztető esküszövegen, „ezt a nőt, akinek a kezét fogon”/ezt a férfit, akinek a kezén vagyok”, majd az azonos érzelem az kimondásával siklik át felette. A regény egyik jelentésrétege kettejük kölcsönös megtartó erejéről szól. A hiány is megtart. Életüket az apa bebörtönzéséig, az anya és gyerekek kitelepítéséig tárgyiasítva a bútorok útja összegzi a Szatmár megyei Egriből Nagyszalontára, Nyüvedre, Magyarkécre.

A magyar-osztrák hét gyermekes református lelkészcsalád a magyarországi 56-os forradalmat követő román megfélemlítés következményeként szétszakad. Az apát 22 év börtönre ítélik, az anyát hét gyermekével (A gyermekek nevére is szóló kilakoltatási paranccsal. Ezek egyike van a borítón.) a Duna-deltába telepítik. 1957 és 59 között 9978 személyt deportáltak Romániában szovjet típusú lágerekbe. A kort a történeti források (átiratok, feljegyzések, utasítások, rendeletek, határozatok) hitelesítik.

A fogság négy év, két hónap és tizennyolc napját több nézőpontból látjuk. Domináns a gyermek- András hangja, amelybe a Jegyzetek alapján testvéreinek tapasztalata is benne van, olykor éppen róla, („András írása szerint való szent evangyéliom, mondja Ferenc testvér nevetve”). A felnőtt író-főhőstől főleg reflektív szövegeket olvashatunk.

A kitelepítéshez fűzött katonaságról szóló szövegrész példázattá alakítja a regényt („fogolynak lenni, ez az én formám” Ezt a példázatos formát készítik elő az általános alanyok: Anyánk, Apánk és a verebecskék. Ugyanakkor a könyv fikcióként, egy gyermek képzeletének szülötteként való leírása közvetlenül az ajánlás után olvasható. Az ellentmondást feloldja a Jegyzetek zárószövegrésze „A valóság, sőt még a töredékei is emberi konstrukciók. Törekednünk kell arra, hogy megismerjük és elfogadjuk egymás valóságait. Ez az elszánás tesz emberré, és ezek a különböző lelki tükröződések tesznek egymás testvéreivé bennünket.”
A kitelepítettek között ez mintha megtörténne.

A regény talán legfontosabb kérdése az ember és Isten kapcsolata. Másként gondol az Istenre az anya, Nényu (élete végéig a családot segítő diakonissza) , a kisgyermek..., de mindannyiukban közös, hogy személyes, megélt hitük van. Isten „minden szava szent és egy kicsit vicces is.”
A regény stílusa is egyszerre szakrális és humoros. Először Istenre vonatkozik a kijelentés, hogy ”nem kell annyit valózni-lőnpedigezni-mikoronozni”, majd a kisgyerek elbeszélőnek mondják a testvérei. „ne valózz!, ne lőnpedigezz!, ne mikoronozz!” Az író-hős egyszerre idézi meg a Biblia (Károli Gáspár) nyelvét és egyszerre ironizálja is azt.
A regény szerkezete is a Bibliára utal, számozott szakaszokból áll, gondolatfolyam olykor ismétlődő részekkel.

Annie Ernaux: Évek

Magvető 2021
Fordította: Lőrinszky Ildikó

  Annie Ernaux Évek című regénye nyerte el az idei Nobel-díjat. Ez önmagában is felkelti az olvasók érdeklődését. A mű egy szokatlanul megírt önéletrajzi regény, amelynek a narrációja változik: egyes szám harmadik, többes szám első, többes szám harmadik személyben beszél önmagáról. „Ebben a személytelen önéletírásként elképzelt szövegben sehol nem lesz „én” csak „az emberek” és „mi”...”

A regény az 1940 és 2006 közötti időszak kiragadott történelmi eseményei adják a mű szöveghálóját, amelyben az életrajzíró megjelenik. Csecsemőként kapunk információt róla először, s 66 évesen önéletrajzi regénye megírására készül. A megírandó mű célja: „Megmenteni valamit az időből, amelyben már soha többet nem leszünk” (a közös időt rekonstruálni). Az idő szerepe ezért kiemelt. Az olvasó saját életét is ezekhez a leírt korszakokhoz kötheti, attól függően, hogy a de gaulle-i, a mitterand-i, az 1968-as, a baby boomer vagy a digitális nemzedékhez tartozik. Ezért is élvezetes olvasni.

A regény egyrészt szerkezetét az évekhez kötött fotók, 1985-től videófelvételek, majd számítógépes mappába tárolt fotók leírása adja, amelyeken a regénybeli szerző egyedül vagy társaságban van, másrészt az ünnepi, családi étkezések. Ahogy változik a képeken a „főszereplő”, változik a beszéd-téma, az ő szerepe ezeken az eseményeken. ( A menüsor is.) Aktuális kérdésekről beszélnek, de nem feltétlen a lényegről. A II. világháború kapcsán írja, hogy csak arról beszéltek, amiket láttak, „a krematóriumok és az atombomba nem ugyanahhoz a korszakhoz tartoztak, mint a feketepiacon vásárolt vaj, a bombariadók... Későbbi szövegrész, nem beszéltek „Petainről, Auschwitzról, az atombombákról, a Dien Bien-Phu-i csatáról, Algériáról.” Később csak a jelenről beszélnek.

A szerző hangsúlyozza, hogy a munkás, kiskereskedelmi világból indulva, válik értelmiségivé. „A semmiben lebeg, csak a tudás és az irodalom adhat neki otthont.” J.P. Sartre és Simone de Beuvoirt jelentenek számára tájékozódási pontot. Ez az értelmiségi attitűd jelenik meg, amikor kegyetlen őszinteséggel ír Franciaország felelősségéről a vietnami és az algériai háború időszakában; kritizálja a francia elnökválasztásokat, a politikai populizmust vagy éppen a fogyasztói társadalmat. A reklámokról írja: „erkölcs volt, filozófia, létünk megkérdőjelezhetetlen formája...ökológia, pszichológia, humanizmus, társadalmi igazságosság álarca.” Keserűen jegyzi meg, hogy a 2000-es évekre az önálló gondolatok világát a vélemények világa váltotta fel, valóságnak azt hiszik, amit a tévében látnak. Felejthetetlen a World Trade Center kapcsán megfogalmazott kijelentése ( „Globalizálódott az idő.”) vagy a bevándorlók iránti érzékenysége.

Egyedi életsors, történelmi eseményekhez, korszakokhoz kötött egyéni reflexiók sorozata a regény egy nemzedék történetének keretébe ágyazva.

Mit csináltam, hogyan éltem, mit gondoltam akkor, abban az évben, azon a napon?-tettem fel gyakran a kérdést olvasás közben. A történelem mindannyiunk közös ideje, a tól-ig változik, az Évek.

Valérie Perrin: Másodvirágzás

Európa Könyvkiadó 2020
Fordította: Molnár Zsófia

  Valérie Perrin regényének címe, Changer l' eau des fleurs (Friss víz a virágnak). A magyar nyelvű fordításé pedig Másodvirágzás, ami idősödő emberek szerelmi történetét ígérte, nem keltette fel az érdeklődésemet. Tele van a padlás ilyenekkel! (Utóbb kiderült, hogy az eredeti címnek is van hasonló áthallása.) A borító mottója („Vannak történetek, amik nem tudnak békében nyugodni. De segítenek élni”) viszont az irodalom lényegét ragadja meg. Ezekkel az előfeltevésekkel kezdtem olvasni a művet.

Az első fejezet megteremti a regény egyszerre tragikus és komikus hangnemét, ezzel eltartva a melankolikus olvasat lehetőségét. Vicces, hogy a regény több mint egy oldalon át sorolja fel, hogy milyenek nem a szomszédok, erre a „Halottak” kijelentés áll magyarázatul. A második fejezetben mutatkozik be az első számú elbeszélő („ A nevem Violette Toussaint:).” Temetőgondnok, akinek élettörténetét az otthonkeresés//találás köré szervezve ismerhetjük meg. A kórház, a nevelőotthon, a befogadó családok otthona, Philippe Toussaint lakása, a bakterház, egy kisvárosi temető gondnoki háza, végül a tenger végtelen hullámai. Ezekkel a terekkel tudjuk leírni Violette életét.

Nemcsak saját életét beszéli el, hanem az elhunytakról is jegyzeteket készít, jellemez „Új lakó érkezik a temetőbe. Egy ötvenöt éves férfi, erős dohányos volt, az vitte el, Vagyis az orvosok ezt mondták, Mert az orvosok azt valamiért sosem mondják, hogy egy ötvenöt éves férfi abba is belehalhat, ha nem szeretik, nem figyelnek rá, nem tudja ki, túllépi a hitelkeretét, nem tudja kifizetni a számláit, feldolgozni, hogy a gyereki kirepültek és vissza se néznek. Az örökös szemrehányásba, az állandó fanyalgásba. Hát valamivel csak oldani kell a feszültséget, még jó, hogy időnként elszívott egy cigarettát és legurított egy pohárka italt, Azt soha senki nem mondja, hogy igenis abba is bele lehet halni, ha túl sok mindenből túlságosan elege van az embernek.”

Gondolkodásunkban a búcsúzás, a veszteség helyszíne a temető. Valérie Perrin regényében a találkozásoké és újrakezdéseké is. A szerző a halál felől közelíti meg az életet. Violette számára kislánya ( Leonine) halála feldolgozhatatlan. A fájdalom, a gyász elviselhetetlen. A Violette mégis képes hitet, reményt adni. Segít élni.

Két részleteiben is kibontott szerelmi történetet olvashatunk. A temetőgondnok „másodvirágzása” összekapcsolódik Iréne Fayolle és Gabriel Prudent banális szerelmével, amelyet Iréne naplóján keresztül ismer meg az elsődleges elbeszélő ( Violette) és az olvasó. A „síron túl is tartó szerelem”, közvetve két ember halálát okozza.

Valérie Perrin regénye mögött ott van a századvég és napjaink francia társadalma. Villanásnyi képet kapunk a temetőben drogozó fiataloktól kezdve a sikeres ügyvédek világáig sokakról. Legrészletesebb a kispolgári létből felkapaszkodott Toussaint- szülők bemutatása. Csattanószerű, tragikus a családban játszott szerepük.

A regényszövegben megjelenő hivatkozások nem mindegyikét tudtam azonosítani, de vicces volt például a Claude Lelouch-ra, Jean-Louis Trintignant-ra való utalás, sokszínűen illeszkedtek az Elvis Presley-szövegek.

Október vége, november eleje hangulatát idéző könyv Valérei Perrin Másodvirágzás című regénye.

Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek

Libri 2020
Fordította: Csonka Ágnes

  Delia Owens Ahol a folyami rákok énekelnek című (első) regénye nem véletlen lett bestseller, s adtak el belőle több mint 10 millió példányt, készítettek filmet. Kielégíti az olvasónak azt a reményét, hogy egy emberélet végén minden a helyére kerül; a küzdelemnek lesz eredménye; a természetből építkező jellem, akarat legyőzi a jellemtelent; bármilyen mélyről fel lehet jutni, iskolák nélkül is lehetsz természettudós... blablabla, blablabla... A valószerűtlen részletek mellett (például nem lehet lehúzott bugyiban futni), a világkép (egy a gyilkosságon keresztül megszerzett harmónia) is aggályos. Mégis sírtam olykor-olykor olvasás közben. Az elhagyott, természeti veszélyeknek és /vagy a családi erőszaknak kitett gyermek története persze szintén bevált recept, hat ránk ha akarjuk, ha nem.

A regénynek, ahogy 2018-ban, a megírás idejében illik, két idősíkja van. A prológus által felvezetett bűncselekmény/baleset? 1969-ben történik, és 1970-ben hirdetnek ítéletet. A műfaja értelemszerűen krimi. Retrospektív az elbeszélés. A cselekmény másik szála 1952-ben kezdődik. A főszereplő, Kya családját elhagyja az édesanya (az apa alkoholizmusa, erőszakossága miatt menekül). Elmennek a testvérei (négy), majd az apja is. Egyedül marad a lápvidéken. Az ő története lineárisan halad. Huszonöt éves koráig részletesebb fejlődésregényként olvashatjuk Catherina Danielle Clark történetét. Megismerjük hogyan él a lápból, hogy fedezi fel, hogyan kutatja és írja le. Életének utolsó körülbelül 40 évéről, haláláról, haláláig őrzött titkáról rövid összefoglalót kapunk.

Amiért szerettem ezt a könyvet, az a regénytér részletező leírása. Az angol nyelvű kiadás (WHERE THE CRAWDAELS SING) borítója a lápot, a szöveg szerint értelmezi, ahol:” a víz egybeolvad az éggel.” Az itt evező magányos női alak, az ember ebben a nyitott, teljes világban él. A víz kék és az ég narancsos színe dominálnak. A regényt indító térkép valamelyest konkretizálja a helyszíneket ( Kya viskója, Olvasókuckó, Point Beach, Jumpinboltja, Colored Tawn, Barkley Cone, Tűztorony), de a láp és a hozzá kapcsolódó növény- és állatvilág metaforái, metonímiái adják a mű metafizikai jelentését. „A láp összeköti a szárazföldet és a tengert, és kölcsönösen szükségük van egymásra.” A szükségszerű kölcsönösség felismerése az emberi kapcsolatok megélésének egyetlen lehetőségét jelöli. Az állatok viselkedése az ember létállapotait vetíti előre/vagy vissza: a magány, a túlélés, a cserbenhagyottság, a szexualitás. A zoológus, etimológus szerző ezek leírásában remekel. A regény szöveghálóját a cím, Ahol a folyami rákok énekelnek és a fülszövegben is kiemelt szentjánosbogarak párzási szokásainak ismételt rögzítése határozza meg. Összekapcsolja a krimit és a fejlődésregényt. Ha igaz, hogy az ember nem több, mint amit egy sírfelirat rögzít (egy név és két dátum), akkor Kya sírfelirata: Catherina Danielle Clark ”Kya” A Lápi Lány 1945-2009 A magyar kiadás borítójának tervezője, Féder Márta (kicsit elmosódott, kékes szürke, vizet megidéző alapra hínárt, megkapaszkodó szitakötőt, s talán a vízcsöppeken megcsillanó napot varázsolt) áttételesebben ragadta meg a regény lényegét.

Marilynne Robinson: háztartás

Magvető 2020
Fordította: Szabadkai Bernadett

  Marilynne Robinson háztartás című 1980-ban megjelent regénye az „A nevem Ruth” bemutatkozó mondattal kezdődik. Az ő nézőpontjából ismerjük meg családja három generációjának történetét. A három nemzedéket összekapcsolja a fingebone-i ház/háztartás és a közeli tó.

A házat a nagypapa, Edmund Foster dombra építette. A nagymama idején a szakadatlan esőzésben, majd árvízben „udvarias irigységgel bámulták a háztartásunk viszonylagos kényelmét és rendjét”, tele volt konzervekkel, emlékszik vissza Ruth. A nagynéni, Sylvie vezette háztartás lényege is a felhalmozás, de már elkezdődik a kiüresedés, konzervek helyett konzervdobozokat, újságpapírokat gyűjt. A házba fecskék, verebek, macskák telepednek meg. A regény végén felgyújtják, mert „amit egy háztartásban talál az ember, pusztán érzelmi értéke van... A közömbös vizsgálódó tekintet fényében ezek a dolgok nem azonosak önmagukkal.” Nem ég ugyan le, de a ház lelke elmenekül. Ki lakik benne később? Titok. Ruth számára marad az otthontalanság.
Ironikus, hogy Ruth húga, Lucille a iskola háztartástan teremében kezd eltávolodni nővérétől, s a háztartástantanárnál talál menedéket. Noha testvéri összetartozásukat az elbeszélő úgy írja le, mint” mikor a szél megfújja a pitypangot, és két pihe nem repül el.”, mégis más utat választanak.

A tó tragédiák helyszíne. Például a tó fölötti hídon kisiklott vonatban a nagypapa nyugszik. Az anya, Helen az öngyilkosság formájaként autóval hajt bele. Ugyanakkor Ruth és Sylvi közös élménye, hogy „érzik az elpusztult dolgok életét,...hogy ami elpusztult, nem kell feltétlenül elvesznie.” Vonzódásuk a tóhoz, a tó fölötti hídhoz állandó.

A tűz és a víz határozza meg Ruth világát.

„Mikor lettem annyira más, mint a többi ember? „-teszi fel a kérdést a regény végén.”Vagy akkor történt, amikor átmentem a hídon Sylvie után, és a tó magának követelt bennünket, vagy amikor anyám otthagyott, hogy várjak rá, és ezzel belém táplálta a várakozás és reménykedés szokását, amely szerint a jelen minden pillanatát az teszi fontossá, ami nincs meg benne. Vagy fogantatásomkor.”
Nincs válasz.

Parti Nagy Lajos: Hősöm tere

Magvető 2000

  Újra elolvastam Parti Nagy Lajos Hősöm tere című könyvét. Ma is aktuális. Sőt!!!

A regény regényének ideje 1999.május 28. és 199. december 5. közötti időszak, Az e-mailek, melyekből összeáll az „iratcsomó”/műalkotás dátumozását pontosan ismerjük. A kerettörténet az elbeszélő és hőse azonosulásának kezdetének és végének az idejét rögzíti.

A regénytér a Hősök tere, ahol ”nemrég lőtték fel az ezer darab fehér óvodást.”, Budapest konkrét utcái, lakásai, padlásai; virtuális terek, melyeket például a Tisztabúza éjszakáján minden helyi és országos adó közvetít. Kérdés -átvitt értelemben-,mekkora teret/önállóságot kaphat a hős a regényben az elbeszélőhöz képest.

A cselekmény röviden az emberek galambbá változtatása, változása; Tubica Cézár kísérlete. A swifti szatíra kegyetlenségével mutatja be a szerző, hogy egy kezdetben marginális közösség hogyan ragadja meg a hatalmat; milyen szerepe van ebben a nyelvnek, vagy fordítva: hogyan írható le a hatalom saját nyelvhasználatával. Parti ebben is zseniális.
A hatalom nyelve: szónokias, gyűlöletkeltő, agresszív, buta. Pár kifejezés a palomisták világából: köszönés: Tiszta búza; közösség önmeghatározása: Ébredő Galambok, Főfajtanács, kultúrfolytonos fajkötelék; fenyegetés: kolibripitbull, sasbojok; média: Humán 2 csatorna; politika: pornó frakció, magánélet: Tubica/Konyak Renci miközben „bocsikázik, elmúlcsizik” töltöttkurvaként.
„...hát bírunk mi épkézlábul válaszolni, még ha hazugságot is!”-mondja Tubica Cézár a nyelv szerepéről.
A hatalom kultúráját, kultúrpolitikáját a palomisták himnusza jelöli a legjobban:Mi mi mi mi mi mi mi, mi mozog a zöld leveles bokorban... Félműveltségük a dilettáns nyelvhasználat mellett a félreértett idézetekben, irodalmi utalásokban is kifejeződik „Kis lakáj a nagy Duna mentében”...

A hatalomvágy mértéktelensége léptékbetegségben jelenik meg. Cél pár jó szóért, némi előnyért vagy félelemből mértékre zsugorodni a hatalom szolgálatában. Hősömnek és a bilincsfülbevalós Kis Henriettának ez sikerül.
Nem kicsiknek, nem nagyoknak, önmagunknak kéne lenni.

Bartók Imre: Lovak a folyóban

Jelenkor 2021

  Bartók Imre Lovak a folyóban című regénye intellektuális játékra hívja olvasóját, amelyben benne van a veszítés lehetősége, az olvasás mint a kudarc megtapasztalása is.
A kezdő sorok alapján egyrészt („Ha még egyszer valaha regényt írnék, alighanem egyetlen motívum körül forogna az egész, jól szerkesztett, világosan határolt, kontúros képekkel kezdődne és érne véget.”) az elbeszélő utat akar találni az olvasóhoz, újakat akar megnyerni előző regénye (Jerikó) sikertelensége után. De!!! (várakozásunkkal ellentétben) a mű egyik tematikus rétege az lesz, hogy képes-e „ a szabályokat nem követve, hanem előállítva, új mércét adva az emberi tapasztalat távlatainak” új regényt írni, vagy elrendelt sors a sikertelenség („elvigyem rossz íróságomat a végletekig”). Másrészt tematizálja a regény az olvasói elvárást? Egy mű kavarjon fel, érintsen meg? Kihozza a bennünk lévő titkot? Megváltoztasson ?...Vagy a CIA ügynök tapasztalata érvényes: az olvasmány „közvetlen viszonyba lépett a valósággal”. Szarkasztikusan fogalmaz az elbeszélő a szerző, mű, olvasó (irodalmi közeg) viszonyáról. Azért idézi meg, hogy lebontsa az ezekhez tapadó közhelyeket.

Mi lenne a felütésben ígért „az egyetlen motívum”? Lovak? Seling regényének címszereplője, Rudamanthüsz rodoszi király szórakozásképpen lovakat taszított egy tengerszorosba. Félelem a lovaktól egy társasjátékban. Gericault elmebeteg lovai, amelyek levetik magukról lovasaikat, mielőtt a folyóba gázolnának. A lovak, amelyek azért őrülnek meg, mert képtelenek önmaguknak hazudni, ezért drámai a mozgásuk. Göring lovai, akik a folyó vizéből akarnak inni. Kohlhaas lova, mely a patak felé fut. Lovak a metró sínek között..A Trójai faló. Vagy csak a ló lihegése, a ló feje. Újabb és újabb jelentéseket vesz fel a ló, de nincs egyetlen motívum. Ez az elvárásunk sem teljesül.

Motívumok labirintusában keressük az újabb és újabb jelentésrétegeket.
Motívummá válik: a könyv borítója, a regény bűnügyi szála, a Zothique szerepjáték, Edgar Allan Poe, Howward Phillips Lovecraft, Carl Ashton Smith szövegrészletei. Mindezek kozmikus horrorra utalnak, ahol a nyomozás megoldás helyett -jellemzően- újabb kérdéseket vet fel.
(„beazonosíthatatlan tettesek, a körülmények rengetege, a háttérben a világpolitika émelyítő kulisszáival és az ezen kacarászó moirákkal?)
Gyakran visszatér a regényben Gollan alakja A Gyűrűk ura című regényből, aki Szméagolként saját életét rendelte alá a gyűrűnek, s „drágaszágával” együtt zuhan a tűzbe boldogsággal az arcán. Mi az elbeszélő számára a drágaság? Van-e? Magánélet? Máris újabb jelentést kell feltételeznünk.
A legnagyobb kihívás az olvasó számára talán az Empedoklész- allúzió megértése. A filozófus a víz, a levegő, a tűz, a föld keveredéséből feltételezte a világmindenséget. Az arányt a Szeretet és Viszály hatása jelölte ki. Mire vezethető vissza az ábrázolt világ sokfélesége? Mi működteti?

Bartók Imre regényében az olvasás játék. Feladvány a motívumok keveredése, a jelentések alakulása, egymásba játszása, átalakulása csakúgy, mint Kafka mondatainak átértelmezése, a szerepjátékok szabályleírása... Az olvasás lehet akár a kudarc megtapasztalása, de mindenképpen szórakoztató. Veszít, aki nem olvassa el.

Jonathan Franzen: Keresztutak

21. 21. Század Kiadó
Fordította: Pék Zoltán

  Jonathan Franzen Keresztutak című regénye ( Crossroads,2021) a Minden mitológia kulcsa című trilógia kétkötetes nyitódarabja. A témamegjelölő cím utal az útkereszteződésre, válaszútra, mellékútra ( és magyar nyelven Jézus passiójára). A regényben egy keresztény közösség ifjúsági csoportjának neve, helye. Robert Johnson dalának címe, amelynek szövege klasszikus témát dolgoz fel.(Szerződést kötne az ördöggel, tehetséget kér cserében a lelkéért.)

A Chicágó külvárosában, New Prospectben (jelentése új lehetőség) élő Hildebrand család tagjainak útját, útjainak metszéspontját (útkereszteződés) ismerhetjük meg.

A szétesni készülő család tagjai válaszút előtt állnak. Kérdés: hogy a szakmai kudarccal küzdő lelkész, Russ megcsalja-e idősödő feleségét (mellékút)?
Marion, a feleség megtudja-e oldani mentális problémáit?
Clem, a legidősebb testvér a társadalmi igazságosságra hivatkozva kérje-e besorozását Vietnamba?
Backy, a húga feladja-e álmait (tanulmányok egy magánegyetemen, európai utazás)?
Perry az okos, tehetség -harmadik- gyerek le tud-e szokni a drogról?
Kiderül, hogy egy átlagos, kicsit neurotikus, fehér, keresztény középosztálybeli família tagjai próbálnak szabadulni valamitől, indulni valamerre, olykor mellékutakon. Megkérdőjelezik önmagukat, egymás iránti szeretetüket, az eddig értékeket: a hitet, az erkölcsöt.

A regény 1971-ben kezdődik, és korszak szex-drog-rock'n'droll, hippi ellenkultúráját; pacifizmusát ismerjük föl a keresztény családtörténet mögött.
A cselekmény két ünnep köré szerveződik. Az Advent a megváltó szeretet helyett a házaspár gyűlölködésébe, a gyerekek kudarcaiba fullad. A Húsvét a kereszthalál (keresztút) és feltámadás ígéretét hozza. Az elbeszélői nézőpont a családtagoké, fejezetenként változik, mást-mást állítva középpontba.
Az elbeszélői nézőpont a családtagoké, fejezetenként változik, mást-mást állítva középpontba.

Legemlékezetessebb a mennnonita keresztény közösség és az arizóniai navahó rezervátum bemutatása volt a regényben.
Hasznos tudás lenne mindannyiunk számára, hogy a társadalom peremén élők (jelen esetben fekete és indián (navahó) közösségek miért fogadják kétkedéssel, elutasítással a fehér ember segítségét?
A segítség, érdeklődés nem csak egy vágy a „navahó élmény” megélésére, nem csak a hatalomból való leereszkedés, nem csak a hatalom egyenlőtlenségét mutatja?
„Amikor Jézus azt mondja, fordítsuk oda a másik orcánkat, igazából mit mond? Hogy aki szidalmaz bennünket, menthetetlenül gonosz, nekünk meg el kell viselnünk? Vagy arra emlékeztet minket, hogy a másik ember is olyan, mint mi, olyan ember. Aki ugyanazt a fájdalmat érzi, mint mi?
Tudom, nehéz így nézni, de ez a szemlélet mindig ott van, és szerintem mindnyájunknak erre kéne törekedni.”

Iréne Solá: Énekelek, s táncot jár a hegy

Magvető 2021
Fordította: Nemes Krisztina

  Iréne Sola( katalán írónő) Énekelek, s táncot jár a hegy című regényére sok jelzőt aggattak eddig: mágikus realista, balladaszerű, lírai, kollázstechnikára emlékeztet... mindegyik igaz, de leginkább lenyűgöző.

Lenyűgözött a természet ( A Pireneusok hegyei, völgyei Katalónia és Franciaország határán) és a benne élő emberek harmóniája, egymásrautaltsága.

Lenyűgözött a halál, a születés, a szerelem, a hűség archaikus állapotok közötti felmutatása. A regény ideje mitikus. Van utalás történelmi időre ( a spanyol polgárháborúra), közelmúltra (az eltűnt Siót facebookon keresik-2004 után valamikor? ), de a kísértetek, vízi boszorkányok/tündérek, természeti elemek időtlenítik egy család (Domének apja, gyermekei) két-három generáció alatt megélhető éveit.

Lenyűgözött, ahogy a sok elbeszélői nézőpont egymásba fonódik. Viszonylagosan külső narrátor a kisbíró, teljesen idegen a turista. Az emberek mellett „a négy nő”/boszorkányok, valamint a felhők, a trombitagombák, az első őz, Lluna kutya, a medve is értelmez, kiegészít, újabb és újabb részlettel viszi előbbre, vagy vissza cselekményt. Kiemelkedik a vadászbaleset elbeszélő technikája. Hilari története önmagában is megmutatja a regény újszerűségét, hangnemek sokszínűségét.

Lenyűgözött a regény központi alakja, Sió. A fehér abrosz című fejezetben E/1 számban beszél szerelméről, fájdalmairól. Férje halála utáni helyzetét így foglalja össze. „Míg el nem felejtesz mindent, annyira próbáltad összeszedni magad.”
„Az abrosz. A hazugság. És Mia, aki rászól Hilarira, hogy „hallgass”. Meg a magány. Meg az öreg. Meg az elszáradt szerelem, ami nincs sehol.” Egyedül neveli gyerekeit, gondoskodik az apósáról.
A kisbíró azt mondja róla „Sió nagyon bátor anyuka, a gyerekei meg mint egy falat kenyér.”
Hilari egyik versében Joana, Eulália, Dolceta, Margarida társaságában segít egy szülésnél, Neustól (a Kisbíró felesége) megtudjuk, hogy meghalt, de előtte megbolondult. A lánya, Mia beszéli el utolsó napjait. Hozzá, illetve gyerekeihez kapcsolódnak a szereplők. Történetét lánya viszi tovább.
„És sajnálom, hogy néha nem elég, ha az ember sajnál valamit, hogy nekünk nem elég, ha két ember szereti egymást.”- mondja a 25 év után visszatért szerelmének, Jauménak.
A regény mottója, „...a napfény sokkal erősebb, mint a múlt.” (Halldór Laxness) a mű vége felől olvasva nyeri el értelmét, ad okot a reményre.
A mű címe A költészet című fejezetből átvett részlet: Én énekelek, dalomra táncot jár a hegy, amely az Anyához írt vers egy részletével is kiegészíthető: „ha dalolunk, a holtak táncra kelnek”.

Halász Rita: mély levegő

Jelenkor 2020

  Halász Rita, az idei Margó-díjas írónő első kötete erőteljesen indul. Egy Y generációhoz tartozó nő (Vera) két gyermekükkel éppen elhagyta a férjét, és a szintén elvált apjához költöznek. A döntés okait és következményeit bontja ki a regény. Egyik téltől a másik télig, Pesttől Budáig és vissza. Idő és tér körkörösnek tűnhet, de a főszereplő mintha előbbre lépne.
Jelentős szerepe van ebben a többnyire hallgató apának, a helyzeteket praktikusan kezelő anyának, aki ha kell, úszásra biztatja, ha kell, nyaralni küldi a barátnőjével.

A cselekményvezetés a jelenből tekint vissza-vissza a múltba, amikor a házasságuk megromlásának okait keresi. Szülei válását is az elhallgatásokra, a viták elkerülésére vezeti vissza. Saját kapcsolatában a kibeszéletlenségre jó példa, hogy amikor Vera megfogalmazza szexuális vágyait, férje verbális agresszióval válaszol. Idő kérdése csak, hogy a feleség megcsalja a férjét, aki ezután fizikailag is bántalmazza őt. Múlt és jelen egymásba játszását tárgyiasítja a XIII. fejezetben a kék póló. („Mintha nem akarnék elszakadni a múlttól, szeretném újra átélni, mindig áldozat maradni, ilyenek. Viszont ha kidobom, olyan, mintha meghátrálnék.”)

A regényvilág fájdalmasan szép részei a gyerekek megszólalásai a válási történetben. Stílusban is eltérőek ezek a szövegrészek. A mesék világa akár a kis hableányról, akár a két lelkecskéről szólnak, akik Magyarországra születnek, érzelmessé teszik a regényt, melynek stílusa egyébként tárgyias.

Mély levegő úszásban a felszínen maradáshoz kell, szabályozza a tempót. Verának nagy levegőt kell vennie, hogy ne legyen áldozat többé se feleségként, se kokainistaként, megtalálja új életének ritmusát.

Nagyon szép a könyv borítója, Samantha French Breakthrough II. című festménye. A művészettörténész írónő jó ízléséről tanúskodik.

HÁY JÁNOS: MAMIKÁM

EURÓPA, 2021

  Rettenetes ez a könyv, mondta a fiam, Háy János Mamikám című regényét olvasva. Igen, válaszoltam, mégis mindketten „megküzdöttünk” a szöveggel.

Nehéz beletanulni a narrátor személyiségéhez megalkotott nyelvváltozatba. Autentikus romungro? Nem tudom. Nem is fontos. A regényben az egyes szám első személyben beszélő cigány lány/asszony nyelvregisztere szöveg-,mondatszerkezeti szinten, szóhasználatában, helyesírásában is különbözik az olvasói elvárásoktól. Meg kell fejteni, kitenni a toldalékokat, összerakni a mondatokat, az ismétlések okait keresni szövegben. Küzdelem.
Nehéz a cigányokra vonatkozó sztereotípiák sokaságát egymás mellett olvasni. Ezeket a közhelyeket, vagy a parasztasszony, Mamika fogalmazza meg a romákra vonatkozóan (például: a pillanatnak élnek, nem tudnak dolgozni...), vagy az elbeszélő önmagukról, kiélezettebben az oláh cigányokról fogalmaz előítéletesen: „Ezek is ganajok, montam, maj mennek a Mamikáhó is kőcsönkérnyi...”

Nehéz szembesülni a regényben feszegetett kérdésekkel is. Van-e kitörési lehetősége akár egy parasztasszonynak, akár egy erre törekvő cigány asszonynak nyomorult élethelyzetéből? Tudnak-e bizalmat építeni? Befolyásolhatják-e saját sorsukat? Hogyan cipeli akarva és akaratlanul a vér szerinti anyja terhét az elbeszélő, és rak maga is terheket utódaira? Magunkra vonatkoztatva kell megválaszolni a Háy-regényben feltett kérdéseket. Háy megoldása megrendítő és sokkoló.

Rettenetes.

Vida Kamilla: Konstruktív bizalmatlansági indítvány

Magvető, 2021

  Vida Kamilla első (verses)kötetét, Konstruktív bizalmatlansági indítvány három ajánlás vezeti be.
„Régebben más volt
A 90-es években mindenki táncolt
És micsoda tánc volt”
(Majka)

„Nem tudom nektek azt mondani,
hogy minden rendben lesz.”
(Gyurcsány Ferenc)

„Uram. Valahogy már késő.”
(Esterházy Péter)

Az idézetek a könyv utolsó előtti versében (The Pointer Sisters) nyernek értelmet. Majka szövege átalakítva a Z generáció lehetséges programjaként.”Mi, akik a 2000-es évek elején voltunk iskolások,/nem hagyhatjuk abba a táncot, folyamatosan kell csinálnunk,/ hogy ne uralkodjon el rajtunk az az apáinktól örökölt/ másnapos szorongás,/ amit ezért a kőbányai görbe estéért érzünk,/ és hogy soha többé ne jusson eszünkbe nosztalgiázni/ a felnövésünk történetén.” Jövő? Gyurcsány mondatára az '56-os forradalom 50. évfordulója kapcsán reflektál a lírai alany. „Azt gondoltam, hogy egy miniszterelnöknek/ lemondani teljesen hétköznapi,/ hibázunk, ez van,...” Múlt? Esterházy időn kívül? Időn túl?

A kötet nyitóverse, (Majd visszatérünk rá a kommunizmusban) az irodalom, közélet, önéletrajz kérdését veti fel, megadva a kötet témahálóját. A vers (és a kötet) stílusát a prózai nyelvhasználat jellemzi. A csattanó: „ nem tudok válaszolni arra, hogy a forradalomért adnám-e véremet” a felelsz vagy mersz vetkőzős játékban hangzik el. A váratlan megoldások miatt érezzük frissnek, újszerűnek a verseket. Az enyhe irónia, szarkasztikus humor, a blaszfémia oldja, de nem feledteti velünk a rendszerváltást követő időszak, napjaink kiüresedése miatt érzett kiábrándultságunkat. „Papa, kérlek, mesélj még nekem az MDF-ről. Sokkal később természetesen megtudtam a mese végét,/ és már hallgatózni sem akartam.”(Lakosság) „A tömeg jól tűri a kínos pillanatokat, legfeljebb mémet készít belőle, hogy túléljen minden további megpróbáltatást,...” (Zamárdi)

Három ciklusba szerkesztett szövegfolyamként olvashatjuk a verseket (Eszter hagyatéka, Május 35. Rákospalotán, Lehman Brothers), de az előre-visszautalások ciklusokon is átívelnek. A szerelem az első ciklusban még mintha örök érvényű lenne benne egy gavallér udvarlóval „annyi történt,/ hogy kibogozhatatlan csomót kötöttél/ a hófehér lepedőmre...még mindig érzem ezt a csomót a hátamban.” (Tiszta) A nemi szerepek átírása jelenik meg már a cikluson belül. „A konyhámban vár rám a meleg fiú, aki azt mondja,/ úgy szeret, mintha férfi lennék.” ( Férfi még) Az utolsó nagy szövegegységben a téma mélyebb megvilágosítást kap. „A történelem nem a férfiaké, hanem a történelem a férfi,/ és egyszerűbb nekem is férfivá válni, mint megkérni/ a történelmet egy szívességre.” (Mielőtt idomítanál) Másik példa a szövegek játékára, hogy a második ciklusban a gyermeki hit szépsége „Annak a mesének úgy volt vége... a meséből kibetűzhetem/ hogy hogyan is kell feltámadni.” (Egy másik húsvét előtt) már a következő versben torzul. Ebben Noé Vietnamban köt ki, ahol Ambrus Attilával és Berki Krisztiánnal találkozik. Ők népesítik be újra a földet. (Szem és Jáfet). Az utolsó ciklusban a trénert fejbe lövő gyilkosokkal mondják, hogy „...az élet/ egyetlen értelme a szeretet, és Isten arcát egymás arcában kell keresni.” (A tréner) A példák bővíthetők...
A kötet záró vers, Konstruktív bizalmatlansági indítvány elbizonytalanít, megkérdőjelezi a lírai alany személyt (jellegzetesen én, mi) „A történeteket, amiket elmeséltem másoknak rólad,/ és amik nem is rólad, hanem másokról szólnak...Ki mondja meg, hogy fontos-e ez.”
A kötet készülése, ösztöndíjak megszerzés, borító, kiadó, eladott példányszám témahálóként szövik át a könyvet. Remélem, a feltételezett háromszáz darab alábecsült, sokkal többen olvassák. Fontos.

Borbély Szilárd: Kafka fia

Jelenkor 2021

  Borbély Szilárd Kafka fia regénytöredékét a 2013. december 9-én mentett fájl és a Kafka fia elnevezésű mappa szövegei, szövegváltozati alapján adta ki a Jelenkor kiadó Forgách András utószavával (a német nyelvű kiadás után négy évvel). Nemcsak a cím, a tőle jelöletlenül átvett szövegek idézik meg Kafkát, hanem a mű (művek) szerző(k) halála utáni megalkotottsága, német nyelvű megjelenése.

A regénycím/regény értelmezését talán az ószövetségi Ábrahámról, Izsákról, Jákobról írt megállapításból közelíthetjük meg. „Ezért áldja meg Ábrahám Izsákot..., hogy megszülethessen Jákob, akiben áldást nyer Izsák. Hermann a fiát szerette, de az ismeretlen unokára vágyott. Hermann úgy volt a fiával, ahogy az apák lenni szoktak, nem értette, csak szerette.”
Kafka fia lehet:

• Franz Kafka és Grete Bloch hétévesen elhunyt gyermeke. (Legenda)
• Franz=Amsel =Anschel Kafka, aki Hermenn Kafka fia
• Hermann Kafka, aki Jakob Kafka fia

A regény Franz, Hermann és Jakob történetén keresztül vizsgálja az apa fiú viszonyt, majd a szerző új jelentéssel bővíti A szfinx rejtélye mítoszelemző fejezetben. Az apa-fiú viszonyon keresztül a születés-halál témáját járja körül Borbély. Hermannt a tálit, amit „ a ruha alá kell felvenni, aminek a cicitjeit szépen ki kell lógatni, hogy ez a ruha marad majd vele a sírban is, ebben fogják eltemetni, ennek kell immár mindenkor, mióta gyermekei és felesége van, emlékezteti arra, hogy közelebb van már a halál, mint a születés. Már a bevezetésben (Az Olvasóhoz) miközben Borbély a tematizálja a regény tárgyát: utazás, vonulás, szavak, felejtés, otthontalanság, könyvírás okát is megnevezi: szülei tragikus halála. Az Írás is a halálhoz kapcsolható. A rabbival beszélgetve mondja Franz:”Számomra csupán akkor van értelme a szavaknak, ha megvédhetnek az élettől, és csak akkor tudnak megvédeni az élettől, ha történetekké tudom őket összefűzni, méghozzá olyan történetekké, amelyek eltüntetik az én saját nyomait, amely a szavak között utánam maradhatnának.”

A mű helyszíne hangsúlyosan Kelet-Európa, valahol Kelet-Európa. Vadas Ernő Libák című képének leírása a regényben Kelet-Európa példázatává válik. Aki egyszer elolvassa a libák tavaszi vágott csalánnal, kukoricakásával való kényeztetéséről, a dagadt kukoricától való megcsömörléséről, a libatömésről, a levágásukról szóló mondatokat, soha nem felejti el. „Mert Kelet-Európában ez a libák sorsa, De nem csak a libáknak, ha jobban meggondolom.” A mellérendelő toldalékmondatok teljesítik ki a nyomorúságot.
A regény hangneme ugyanakkor olykor-olykor humoros. A Kafka és a bicikli című fejezet a fiú lázadását és az apa érvelését is nevetségessé teszi. A bicikli(zés) ellen Hermann azzal érvel, hogy az „...efféléket a liberálisok találják ki, akik, na meg aszabadkőművesek, folyton valami új világrenden törik a fejüket.” , „nem zsidó dolog”, „...egyébkéntpedig nincs a Tórában sem, Az ember járjon úgy, ahogy meg van teremtve, gyalog.” Miután az apát nem érdekli, Kafka is mellőzi a bicikliórákat.

Forgách András utószava a Kafka, Borbély párhuzamokat vázolja, amelyet lehet még bővíteni, cáfolni, de jó kiindulási pontok.
Érdekes összeolvasni a Kafka fiát a Nincstelenekkel.

Krasznahorkai László: Herscht 07769

Magvető 2021

  Krasznahorkai műve a szerző meghatározása szerint elbeszélés, másrészt regény (Florian Herscht Bach-regénye az alcím alapján). Értelmezésem szerint a műfaji besorolás egyértelműségének hiánya a szöveg tartalmának lényegét, létezésünk töredékességét, határaink bizonytalanságát jelöli.

Krasznai négyszázhúsz oldalon, egymondatos formában veti föl többek között remény és félelem; az erő és gyengeség; ösztön és értelem; antifasiszta és neonáci; állati és emberi; szép és rút; nyelvi formához köthető és elmondhatatlan problémáit.

A szöveg mottója: A remény hiba.
Ha feltételezzük, hogy reménykedésünk formája az idő és a tér, ez a kijelentés indokolt. A mű kiemelt helyszíne a thüringiai Kana (a volt Német Demokratikus Köztársaság területén). Erre utal a 07769-es szám, a település irányítószáma.
Krasznahorkai modellszerűen ír le egy kisvárosi társadalmat a német egyesítést (történelmi határ / határaink bizonytalansága?) követő pár évtizedben. Utalás történik az Angela Merkel utáni időszakra is (társadalmi regényként is olvasható a szöveg). A város és lakóinak pusztulása folyamatos (Szép metaforája ennek Ingrid néni krizantém fesztiválja, vagy tárgyiasítja ezt a porcelángyár lerobbant épülete). A farkastámadás, a gyilkosság (gyilkosságok), a gyújtogatás, Köhler eltűnése, a járványtól való félelem csak felgyorsírják a romlást.
A főszereplő, Florian Herscht (felülettisztító) a kvantumelméletből vezeti le, metafizikai szintre emelve az apokalipszis várható bekövetkeztét. A kancelláron keresztül akar az ENSZ-hez fordulni. „...nem attól félnek, amitől kellene, hanem attól, amitől nem...” -írja a levélpapír helyett a konyhaasztal lapjára a kancellárnak a kanaiakról. Hersch viselkedését, ambivalens kapcsolatát a szélsőjobbos, antiszemita Bossz-szal elnéző együttérzéssel kezelik a lakók. Hersch, aki féktelen ereje miatt került egy nevelőotthonból Bosszhoz, elszenvedője, majd alakítója lesz az eseményeknek. Ártatlanságát elveszítve az erőszakon nyugvó igazság durva eszközévé válik. Külsejében elveszti emberi mivoltát. A remény hiba, mert a városban a törekvések, a vágyak elbuknak. Mégsem pesszimista a mű zárlata. Egyrészt Florian számára a zene „személyes állapot, vagyis hogy ő már nem hallgatja Bach-ot, hanem benne van”, ami szavakkal le nem írható teljességet feltételez; másrészt a megvakult farkasok mellett hallgatja „hogy milyen nyugodtan, csilingelően, édesen csobog a víz pár lépésnyire tőlük a tájra nehezedő kegyetlen éjszakában”, ami pedig az animális, természeti világgal való azonosulás lehetőségét ígéri.

Kérdés, hogy a művészet és a természet megment-e minket.

Nick Hornby: Olyan, mint te
Fordította: M. Nagy Miklós

Helikon Kiadó, 2020

  Nick Hornby Olyan, mint te című regénye egy időben jelent meg magyarul az eredeti alkotással (Just Like You, Viking an imprint of Peguin Books, 2020, London). A mű cselekményének helyszíne Észak-Londonban, ideje 2016 tavasza és 2019 tavasza közötti három év. A társadalmi-politikai háttér így természetesen a Brexit.

Két kiemelt szereplő nézőpontján keresztül látjuk elsődlegesen a „leave or stay” időszakát. Az egyik Joseph, fekete, huszonéves, fociedző, hétvégeken hentes, olykor bébiszitter, DJ-nek készül. A másik Lucy fehér, negyvenes, középosztálybeli, csoportvezető angoltanárnő, elvált, két gyereket nevel. Kettejük szerelme korkülönbségük, társadalmi státuszuk eltérése miatt önmagában is nehéz. Közös következtetésük, hogy az Európai Unióból való kilépés vagy maradás melletti szavazás megalapozott tudás nélkül, érzelmi alapon történik/történt.

Joseph anyja kezdetben még felméri a következményeket: „jelen pillanatban én vagyok az egyetlen ápoló az osztályon. A többi mind lengyel, magyar, spanyol. Ha hazaküldjük őket, akár össze is pakolhatunk.” A kampány hatására -magasabb támogatást kapnak- mégis a Brexit mellett szavaz. Joseph apja nem dolgozik, mert szerinte a kelet-európaiak lenyomják a béreket.
Joseph egy társadalmi csoport közönyét fogalmazza meg, amikor azt mondja:”Én még sosem vitatkoztam a barátaimmal a politikáról. El sem tudom képzelni, hogy valaha fogok...Munkáspárt, Konzervatív Párt, Brexit...Mindenki, akit csak ismerek, nagy ívben leszarja mindezt.” Nem meglepő az sem, hogy a bolttulajdonos a vevőkör alapján dönti el, hogy a referendum melletti vagy elleni plakátot teszi ki.

Lucy és barátai a bennmaradás hívei, de nem ismerik a másik oldal érveit, helyzetét.
Az ellentéteket jól leírja Lucy kollégáinak vitarészlete:
„-Megmondtuk at Eu-nak, hogy dugják fel maguknak a törvényeiket.
-Úgy érted: Most kirúghatjuk a bevándorlókat?
Lucy régóta volt tanár. És látott már máskor is vitákat a tanári kar tagjai között, de azok helyettesítésekről szóltak, meg nehezen nevelhető gyerekekről-egyszóval munkáról. Az ilyen viták elsimultak. Kölcsönös megértéssel végződtek. Tréfálkozással. De most arról szólt, hogy Polly vagy Sam rossz ember-e. Természetesen egyik sem az, de jó időnek el kell telnie ahhoz, hogy ezt ők is így lássá.”

Referendum következménye, hogy szembeállít embercsoportokat, kollégákat, barátokat, családtagokat, szerelmeseket. ( „A kormány ugyanilyen erővel feltehetett volna egy igen/nem kérdést a nyilvánosság előtti meztelenkedésről...bármiről, ami két táborra osztja az embereket, és akkor a két tábor gyanakvással néz egymásra.”)
Lucy a bennmaradásra, Joseph mindkét oldalra (érvénytelenül) szavaz.
„A Brexit olyan volt már, mint egy vallás. Voltak, akik hittek benne és voltak, akik nem, és voltak bolondok mindkét oldalon, akik vonulásztak és ordibáltak, és soha senki nem tudta bebizonyítani, hogy neki van igaza, valaki más meg téved, mert semmi nem történt úgy, ahogy az egyik vagy a másik oldal akarta. Joseph kezdett arra gondolni, hogy a végén mindenkit az őrületbe fog kergetni, és az egész ország lassan meghibban.”

Lucy és Josphef mégis boldogulni tudnak, talán mert tudják, hogy amit látnak, az nem a valóság, csak nézőpont, amit hallanak az nem tény, csak vélemény. Legalább a magánéletben túl lehet lépni az előítéleteken, társadalmi-politikai megosztottságon.
A könnyed stílusban, köznyelven megírt, gyakran ironikus, néhol szatirikus regény a szépirodalom és a lektűr határán mozog, ha van határ.

Ali Smith: Ősz
Fordította: Mesterházi Mónika

Magvető 2020

  Ali Smith Ősz című könyve az Évszakok-kvartett első kötete, melynek műfaji megjelölése kollázsregény lehetne. A kollázs egyrészt a képek kivágása, felragasztása, Pauline Boty, a 60-as évek pop-art festőjének jellegzetes technikája. Másrészt a róla értekező Elisabeth Demand művészettörténész, a regénybeli elbeszélő gyermekkori emléke: „kollázs, ahol minden szabályt fel lehet dobni a levegőbe, és a méret, a tér, az idő, az előtér és a háttér mind relatív lesz, és ezen képességek miatt bármi, amit tudni vélsz, valami újjá és furcsává áll össze.”

A skót írónő egymásra „ragasztja” a 101 éves Daniel Gluck lét-nemlét határán, „megnövekedett alvási periódusainak” látomásait, tér- és időérzékeléseit és a 32 éves tanársegédnő emlékeit, hétköznapjait. Történelmi háttér a Brexit- szavazás utáni vidéki Nagy-Britannia (posztbrexit- regény).

A könyv tagolása is erősíti ezt a kollázs technikát, elkülöníti a szövegrészeket, az első mondatok, mondatrészek vastag betűvel íródnak.

Daniel Gluck látomása a partra sodort vénemberről, majd fiatal testére emlékezése a halál után felejthetetlen. A halál kellemes, a halál meglepetés. Daniel álmai költőiek. A hozzá kapcsolt szövegrészek gyakran ritmusosak, a mondatvégek összecsengenek. A legszebb összetett költői kép, amely leírja helyzetét: „Úgy tűnik, be van zárva valahova, ami meglehetősen hasonlít egy erdeifenyőre. Legalábbis fenyőillata van. Igazából nincs módja megtudni. Nem tud mozogni. Nincs elég hely a fában a mozgásra. A szája és a szeme gyantába van zárva.... ha nincs más választásod, mint lemenni a föld alá, menj valami hasznos anyag formájában:”-vonja le a következtetést, mivel a tárnaépítők is erdei fenyőt használtak.

Elisabeth Demand világa Danieléhez képest szürke. A lírai nyelvhasználatot a hétköznapi, hivatalos, humoros váltja fel. Útlevélkérelme, kérelmének alakulása kafkai. Az űrlaphoz csatolt fotón az arcmérete nem felel meg. (Később az a baj, hogy egy hajtincs lóg az arcába, a szeme túl kicsi, rossz helyen van...) Huxley Szép új világát olvassa, majd elmegy meglátogatni Danielt egy idős otthonban. Innen bomlik ki közös előtörténetük.

Az időt, a teret a megidézett irodalmi alakok (Keats, Dickens, Shakespeare, Huxley, Dylan Thomas) bővítik, árnyalják. A női sztereotípiák megkérdőjelezésére pedig Pauline Boty, Sylvia Plath, Marylin Monroe vagy éppen a regénybeli anya figurája hívja fel a figyelmet.
A regény társadalmi háttere a Brexit. „Az egész országban kétségbeesés volt, és örömünnep...Az emberek az egész országban úgy érezték, hiba volt, Az emberek az egész országban úgy érezték, helyes volt Az emberek az egész országban úgy érezték, most aztán győztek. Az emberek az egész országban úgy érezték, jól döntöttek, mások döntöttek rosszul. Az emberek az egész országban erre gugliztak rá: mi az az EU? Az emberek az egész országban erre gugliztak rá: Skóciába költözni. Az emberek az egész országban erre gugliztak rá: ír útlevél igénylése. Az emberek az egész országban fasznak nevezték egymást... Az egész országban darabokra esett az ország. Az egész országban szétsodródtak a nemzetek. Az egész országban megosztottá vált az ország, itt egy kerítés, ott egy fal...”
Ali Smith kollázsregényében... "valami újjá, furcsává áll össze”, az amit tudni véltünk a történelmi időről, létidőről, az idő múlásáról.
A regény címe, az Ősz kronotoposzként, gazdag színvilágával, a novemberi kinyílt rózsával az életet, a létezés örömét jelöli az elmúlás közelében is. A regény utolsó mondata: „És nézd a színét.” zseniális. A jelent, a pillanatot tudjuk megragadni.

Spiró György: Sajnálatos események
Két tragédia közjátékkal Kádárról

Scolar Kiadó,2020

  Spiró könyvének címe, Sajnálatos események a Kádár-korszak végének szófordulatát idézi, amellyel az MSZP politikusai az 1956-os forradalmat és szabadságharcot (ellenforradalomból) átcímkézték. Ott van ebben a megfogalmazásban a tények lefokozása, a felelősség hárítása, a szembenézés kényszere előli menekülés.

Az olvasói elvárás a műfaji megjelölés miatt (tragédia), arisztotelészi értelemben egy tőlünk kiválóbb hőst feltételez, akinek a sorsa felismerés által jóból rosszra változik, bukása katarzist vált ki félelem és részvét által. Kádár életét Spiró értelmezésében sem tudjuk ezzel leírni. A szerző könyve borítójának fülszövegében Shakespeare hőseire, illetve az Akárkire utal lehetséges párhuzamként. Spiró keveset árul el a szereplők lelki folyamatairól. Egyáltalán beszélhetünk-e változásról? Fontosabb, hogy mi történik körülöttük és hogyan viselkednek a gyorsan változó helyzetekben? .Az Akárki színjátéktípusa (moralitás) szembesítéséhez/ szembesüléséhez a narratívát (a kereszténység helyett) adhatja a Rákosiba, illetve a szocializmusba vetett hit. Ebből a magyarázó elvből következik például, hogy 956. december 21-én azzal oldja fel az ígérete ( szabadon elhagyhatják a jugoszláv követséget és saját lakásukba távozhatnak Nagy Imréék) és a valóság (Romániába hurcolják őket) közötti ellentétet, hogy a „magyar forradalom ügye előbbre való.”

A Főtitkárok (Tragédia) a koalíciós időszakkal indul és 1956. október 23-án fejeződik be. Két per köré szerveződnek az események. (Rajk és társai elleni per, ahol Kádár belügyminiszterként a vádat segíti, és a Kádár elleni per, ahol ő a vádlott.)
Minden és mindenki Sztálin (=gazda), később Hruscsov által meghatározott. A Párt Magyarországon is személyekkel azonosítható. A „Párt áll előtted” mondják (=Farkas Mihály, Kádár János) Rajk kihallgatásán. „ÖN (és ami ugyanaz, a Párt és a nép)” írja Kádár Rákosinak 1954-ben, csak lelkiismereti, kommunista kötelességüket teljesítették az ő bebörtönzésével. Rajk is feltételek nélkül hisz a pártban, kivégzésekor utolsó szavai: ”Éljen Sztálin, éljen Rákosi”.
A Brioni közjáték (1956. november 2-3.) az októberi forradalom és szabadságharc leverésének tervét, folyamatát előlegezi meg hangsúlyozottan Tito és Hruscsov nézőpontjából, illetve nemzetközi kitekintést ad. Kádár, Münich már a Moszkvában vannak. Hruscsov saját pozícióját akarja erősíteni a Szovjetunióban. Titoék feladata, hogy vonják ki Nagy Imrééket, amíg a Kádár-kormány megerősödik.

A Sajnálatos események november 7-én indul és 2007. május 1-jén fejeződik be. Spiró táblákkal jelöli a gyakran változó helyszíneket, időpontokat. 1956 értelmezése, Nagy Imre és társai elleni per, a Kádár-rendszer kialakulása és bukása, a rendszer groteszk utóélete adják a történet csomópontjait.
Kádár november 7-én felfelé, felesége lefelé megy a parlament lépcsőjén, amikor elhangzanak a drámakötet eddig talán legtöbbet idézett mondatai Tamáska Mária szájából. „Már megint mit műveltél, te szemét?! Ezt is te vállaltad: Miért nem hagytad Rákosira?” Máris szoros kontextusba, hasonló megítélésbe kerül Kádár Rajk-perben játszott és a forradalom leverése közben/után vállalt szerepe. Kérdés: hogyan jut el a forradalom vállalásától, később Nagy Imréék is lépjenek be a kormányba tervétől Nagy Imréék iránti bosszúig. Ebben szerepe lehet személyes tulajdonságainak, amit Rákosiék gyávasággal írnak le, Tömpe István, szorgalmas, tűrőképes, elvakult, eltökélt, semmit sem felejtő emberként jellemzi. Lukács György: ”Kételkedem Kádár képességeiben. Én adtam neki leckéket általános műveltségből 1946-ban.” Idegenkedik az értelmiségtől.
Snagovban a vendégek/foglyok közül senki nem gondolja, hogy Kádárt elfogadja a nép: Kádár nem képes uralkodni a szovjet csapatok nélkül...Soha nem engedheti meg, hogy kivonuljanak.”-, fogalmazza meg Losonczy Géza. Kádár értelemszerűen tiltakozik, amikor Hruscsov 1958 áprilisában javasolja a szovjet csapatok kivonását Magyarországról és Romániából.
Azt gondolja, Nagy Imrét és Malétert ellene tartják talonban Hruscsovék. „Én szolgáltam a Pártot, én szolgátam a nemzetközi munkásmozgalmat, én a piszkos munkát elvégeztem...Jól szolgáltál, nesze a selyemzsinór!” -, fakad ki egyetlen bizalmasának. A gyakran hallgató, intrikáló Kádár nem reckíroztat. Perhalasztás után szovjet beleegyezéssel leszámol Nagy Imréékkel.
„Mi az én felelősségem?” - teszi fel a kérdést 1989 áprilisában ... Rajkék és Nagy Imréék kivégzéséről próbál beszélni. „Két ember nyilatkozatot tesz, hogy lemond. Nyilatkoztak, egyetlen tőmondat, hogy nem mondanak le. Sajnos.” ...56 ellenforradalom volt, vagy népi felkelés...56. Október 28-ától kezdődött...fegyvertelen embereket pogrom alapján lőttek. Azokat előbb ölték meg, mint Nagy Imrééket .... én mindenkit sajnálok.”

Kádár őszinte szembenézése hiányzik. Maradnak a „Sajnálatos események”, amely kalandnak túl sötét. Hosszan-hosszan töprengünk rajta, hogyan történhetett mindez. Remélem, hogy tehetséges rendezőre, társulatra talál Spiró műve. Nehéz lesz memorizálni a szerepeket, mert Spiró drámakötetében a korabeli jegyzőkönyvek, emlékiratok, naplók szövegeit is használva rekonstruálja a Kádár-rendszer nyelvhasználatát, amely jellemzően életidegen.
Az életrajzi jegyzetek (húsz oldal) elmélyítik az olvasást. Szépirodalmi művet nem lehet történelmi forrásként olvasni, de a Sajnálatos események árnyalja tudásunkat, a múltbeli és jelenkori történelmi felelősségünkre figyelmeztet.

Paul Auster: Holdpalota

21. Század Kiadó 2020.

A 21. Század Kiadó életműsorozatában jelent meg Paul Auster Holdpalota című regénye Pék Zoltán fordításában.

  A mű létértelmező, család nélküli családregény. Három férfi - Fogg, Thomas Effing és Solom Barber-próbál élni a körülöttük lévő világban és megtalálni benne a saját helyüket. A regénytér kiemelten New York, Utah, Párizs és a regényidő 1916-1986. A mitikus tér-idő „A Nap a múlt, a Föld a jelen, a Hold a jövő.”, amely hol támogatja, hol elbizonytalanítja a szereplőket.
Erről az mondja Fogg a regény végén a Csendes-óceán partján: „A világ végére értem, azon túl nem volt semmi, csak levegő és hullámok, üresség egész Kína partjaiig. Itt kezdődöm én mondtam magamnak, itt kezdődik az életem” az égen emelkedő teliholdról pedig: „nem fordultam el tőle, míg meg nem találta magát a sötétben.”
Ki ez a fiatalember, aki a történet elején csak a napokat próbálja túlélni?
Paul Auster ebben a regényében is személyiségjegyekhez kapcsolja a neveket. (Fogell/mann, madár, ebből lesz Fog/g, köd; Thomas Effinget, f-ing, fucking, az ember, aki elbaszta az életet; Solom Barber, Sol régies angolban nap, franciául talaj)
Fogg az elsődleges elbeszélő, vállaltan a regény írója („...ennek a könyvnek az ötlete az után a találkozás után ötlött fel bennem négy éve...”). Ő írja le azt a nekrológot, amit Effing a saját halálára készülődve diktál, illetve az Art World Monthynak írt hosszabb életrajzot, amit fikcióként értelmeznek, illetve az ő olvasatában ismerhetjük meg a tizenhét éves Solom Barber regényét, amely stílusában is elkülönülő szöveg.

Effinggel folytatott beszélgetéseiből megsejtheti Fogg, hogy a művészet megértési módszer. Blakelock Holdfény című festménye kapcsán hangzik el, hogy „Ha az ember otthonosan tud élni a környezetében, mintha azt mondta volna, ha megtanulja magát a körülvevő dolgok részeként érezni, akkor talán a földi életet is áthatja a szentség érzete.” Ez a gondolat lehet a könyv megírásának is a célja. Motívummá válik a kép, Solom Barber is ezt a festményt szerette.
Az írás Fogg jellemét is alakítja: a dolgok aprólékos leírása fegyelemre tanít, segít elsajátítani bizonyos képességeket -- alázat, türelem, szigorúság --.

Az írás módszerét is a vak Effing mellett dolgozza ki Fogg. „Arra jöttem rá, hogy minél több levegőt hagyok egy dolog körül, annál jobb az eredmény, mert így Effing maga végezheti el a legfontosabb részt: pár komponens alapján saját képet alkothat, gondolatban megjelenítheti az általam leírt tárgyakat.” Ebben Paul Auster stílusára ismerhetünk. Névmagyarázatok, szereplőket összekötő tárgyak, New York, szimbolikus számok (itt 1492 könyv), baseball, gyaloglás..., mint komponensek. Így minden olvasó alkotótárs.
A regény szöveghálóját a Hold határozza meg. A Holdemberek zenekarban klarinétozik Victor bácsi. A Holdpalota egy kínai étterem plakátja, amelyre rálát a lakásából. Ide viszi el Fogg a szerelmét. Itt találja a szerencsesütiben a már idézett, Föld- Nap-Holdra vonatkozó, Tesla-mondatot. A Hold istennője című regény az utolsó, az 1492-dik eladott könyv. Az első ember Holdra lépése is az elbeszélés része. Ugyanakkor Solom Barber regényében régen a Holdon élt emberek mentik meg az apját. „Az ember csak a holdhoz vagy a csillagokhoz viszonyítva tudja megállapítani, hogy hol van a földön.”- mondja a földmérő.
És persze az emberekhez, a hozzánk közelállókhoz viszonyítva. Így egy család nélküli családregényként olvashatjuk Paul Auster Holdpalota című regényét, amelynek hátterében felsejlik az Egyesült Államok történelme.

Láng Zsolt: Bolyai

Jelenkor 2019.

Herr Láng nemeuklideszi regényt akar írni Bolyai János (a nem euklideszi matematika megalkotója) jegyzetei alapján Láng Zsolt Bolyai című könyvében. Sikerül-e neki? Amennyiben Herr Láng és Láng Zsolt azonos, akkor igen. Mit jelent ez?
Ahogy a nemeuklideszi tér alakja nem adott, hanem a benne létezők között fennálló viszony teremti meg, úgy a regény világát Bolyai János jegyzetei és az ezeket feldolgozó író kölcsönhatása alakítja. Egyik sem abszolút. Az utóbbi az olvasatunktól függ.

  A regény mottója Esterházy Pétert idézi ”...legtöbbet smoncáztam Mme Féthynével. Kitűnően beszél franciául, és valószínűtlenül karcsú és ragaszkodik, hogy a mathésisről beszélgessünk, jelesül Bolyairól. Ha csak ez kell, leszek én párhuzamos!” (Bevezetés a szépirodalomba)
Az ötödik fejezetben Krasznahorkay kérdezi az írótól: „Most, hogy Esterházy meghalt, ki fogja megírni a Bolyai- regényt?" Ők adják a feladat súlyát.

Szokatlan, hogy a regény témamegjelölése elé kerül, paratextusként a Bolyai Jánosról írt fontosabb művek listája, egy-egy kiemelt gondolattal. Ezek megjelölik a feladat kétes mivoltát.

A regény a 2. fejezettel indul -amelyben a szerző megerősíti az elbeszélés nehézségeit-, majd a prímszámokat követve a 3., 5., 7.,11., 13,...-mal folytatódik 59-ig. Fejezetenként felváltva olvashatjuk, hogyan dolgozik, él a regénybeli író svájci ösztöndíja alatt; megismerhetjük életének fontosabb eseményeit, hogyan hatnak rá a Bolyai-jegyzetek. A váltó fejezetek Bolyai alakját rajzolják meg a feljegyzéseken, illetve hangsúlyosan Herr Láng tekintetén keresztül.

Összekapcsolja a két kiemelt szereplőt Marosvásárhely mint helyszín. Bólyai itt írja jegyzeteit (12683 jegyzetpapír) harminc év alatt, a Világtan kidolgozásán fáradozik. Innen érkezik Svájcba az író, ide tér vissza a tanulmányút után. Svájc sokszínűsége arra emlékezteti, hogy Erdély sokszínűsége már a múlté, mert „ A szászokat eladtuk, a zsidóságot kiirtottuk. A románokkal nem akarunk együtt élni.”

Bolyai hét jegyzete új kontextusba kerül amikor a meggyilkolt Horchidal lakásán megtalálják. Egyik térből átlép egy másik térbe. Másként kell mérlegelni.
A nyomozás Bolyai történetében a Világtanra vonatkozik, Láng Bolyai jegyzetei alapján kutat, Paul Gyss egy gyilkosság felderítésekor talál Bolyai jegyzeteire.

A regényt a pontos, megfigyelő, érzékletes leírás, egyéni nyelvhasználat jellemzi. (Nyelvünkbe „bele van írva az életünk.)”
A zenének jelentős szerep jut a műben. (Bolyai „a matematika Mozartja...”, a szeretkezés ritmusa és a prímszámok eloszlása egybeesik, „ a test működése hasonló a könnyűszerkezetű gépekéhez”...) A regényszöveg ritmusa egyrészt mintha ezt imitálná, másrészt segíti az olvasást.
A prózanyelvet meg-megszakítják dialógusok. Ezeknek mindig kiemelt szerepe van. (Pl. Apa-Apa; Apa-Anya; Vád-Bíró; Kérdés-Válasz), levelek.
A sokirányú, felhalmozott ismeretanyag (a szelídgesztenye gyógyító hatásától a svájci tájakon keresztül a CERN-látogatásig), a mondatok burjánzása, a már-már barokkos stílus a létezés örömét sugallják.

2020-ban Libri irodalmi díjat kapott a regény.

Barnás Ferenc: Életünk végéig

Kalligram 2019.

„Egyetlen dolog áll hatalmunkban, hogy az igazság hangját torzítatlanul megőrizzük magunkban.” Ez a Borisz Paszternáktól vett idézet Barnás Ferenc Életünk végéig című regényének mottója.

  Ez a könyv a képzelet műve. A szereplők, a helyszínek és az események a szerző kitalációi....folytatódik az első oldalon a figyelmeztetés. Később Lilnek ajánlja az író a könyvet, aki egyben a mű fikciója szerint az elbeszélő, Paulich Sebestyén (Sepi) szerelme. Részben kettőjük kapcsolatának elbeszélése tartja egyben az egyébként anekdotákból építkező cselekménysort (családtörténet napjainkban). Hogy van ez???? Lil létezik, vagy mégsem?

Aztán itt van a tizenegy tagú család (apa-anya, gyerekek), amelybe Sepi született; illetve az ő felesége, lánya, unokái. Barnás családja? Ez is a valósággal való játék részévé válik a műben. A játék mögött persze megválaszolhatatlan a kérdés: a gyerekkori traumák mennyire határoznak meg; el tudunk-e mozdulni akár a szüleink, akár gyerekeink, unokáink irányába.

A regény egyik szövegrészlete veti fel ezt a gondolatot „...úgy lapoztam bele az albumba, mint valami idegen, aki rajta van a felvételeken, de csak olyasvalakiként, aki volt, de már nincs, akinek a valamikori lényéből egyedül ez a szív környéki szorítás maradt, miközben a felvételeken látott alakokkal és történésekkel már nem tud mit kezdeni.” Valamit kell kezdeni!!! Erről szól a könyv. Tudatosan előhívja a szerző azzal is a valóságot, hogy saját korábbi műveire utal. Az Ontogene A kilencedik című regényére, a (H:/M) a Másik halálra utal vissza.

Sepit filozófusként a tudatalattiból feltörő képek, emlékek nyelvi jellé formálása, a képekben gondolkodás foglalkoztatja. A (fikció szerint az Indonéziában megírt) regény(Életünk végéig) egy erre tett kísérlet.
A kínálat „életünk végéig” egyrészt a banális, múlt felé irányuló, hétköznapi megbántottságok, sértődöttségek végtelen variációja (köznyelven írva), másrészt az indonéziai felismerés: „Akárhova néztem, olyan férfiakat és nőket láttam, akik jelen voltak a saját valóságukban. Ezeknek az embereknek valóságuk és jelenlétük volt.” (emelkedettebb stílusban) A választás: VALÓSÁG és JELENLÉT, akkor is, ha tudom, hogy a valóság nem igazság, és kételkedem abban, hogy az igazság hangját képesek vagyunk torzítatlanul megőrizni. Divat az autofikció. Műfajt váltok.

Linda Boström Knausgard: Isten hozott Amerikában
Fordította: Papolczy Péter
Jaffa Kiadó 2020.

„Azt kérdeztem, hogyan kell élni az életet, de nem volt rá válaszom.”

  Linda Boström Knausgard Isten hozott Amerikában című regényének műfaja családregény. A mű főszereplője, narrátora a tizenegy éves Ellen. Az ő nézőpontjából ismerjük meg egy házasság (A házasságba a gyerekek is beletartoznak, mondta Ibsen.) felbomlásának történetét.
A regény mondatszerkesztése, szóhasználata, látásmódja is egy gyerek érzelemvilágát, bontakozó tudatát imitálja

Ellen elhallgat apja halála után. Nem beszél, nem ír, nem sír hangosan.. Mi az oka?
1.) „Biztosra vettem, hogy nem tudok egyszerre beszélni és nőni.”
2.) Apa meghalt. Említettem? Én tehetek róla. Fennhangon kértem Istent, hogy haljon meg, és aztán meghalt...Vagyis ilyen hatalommal bír a szavam.”
3.) „Több volt dacnál. De nem menekülés volt. Hanem az igazság. Igazság rólam:”
4.) A múltra való utalásokból („Mondtam már? ...Említettem?.. fordulatokat követve) ismerjük meg Ellen, az Apa, az Anya és a Báty családtörténetét. Az Apához (mérnök) az elbeszélő szerint a sötétség, depresszió, erőszak kapcsolódik (veri az Anyát, félelemben tartja a gyerekeket). Az Anyához( színésznő) a fény. „Csodás képessége volt, hogy örömöt érezzen.” A báty bedeszkázza a szobája ajtaját, zenél. Analitikus regény, mondhatnánk az analitikus drámák mintájára, a jelent elemezve jutunk el a jelent meghatározó múltbeli okokhoz. Az Apa erőszakos, megalázza a kislányt. „ Aztán jött a megaláztatás. Akkor még nem ismertem ezt a szót, de minden porcikámmal átéltem...” A hallgatás a gyerek tehetetlenségéből fakadhat, létéhez kötött. Ez a regény metafizikai szintje, amelyet tizenegy évesen nem tud megfogalmazni.

Mihez kezdhetnek egymással az Apa halála után? Fényes család vagyunk. Ahogy az Anya rögeszmésen ismételgeti, vagy csak voltunk? Az Anya nem fordul specialistához, akinek az akarata állna szemben Ellen akaratával; vitázik az iskolaigazgatóval, türelmes. Egy fekete, puha fedőlapos füzetet ajándékoz a lányának. (Írjon, ha kedve van!) A bátyja miután lezárta magában a történteket, beengedi a szobájába. „Mintha a béke, amit időnként megéltem otthon, a megértés és a jó szándék finom szövésű hálójának lett volna köszönhető, hogy senki nem bolygatta a szavakba nem öntött rendet.”

A regény címe -Isten hozott Amerikában- az Anyára utal, aki a bukott szabadságistennő szerepében ezt énekli a színpadon. A megértés és a jó szándék istennője is lehetne, ha lehetne.

Karl Ove Knausgard: Álmok
(Harcom5.)
Fordította: Patat Bence
Magvető Kiadó 2020.

  Karl Ove Knausgard Álmok című műve az önéletrajzi ihletésű Harcom regényciklus ötödik kötete.
A regényidő az 1988 és 2002 közötti éveket dolgozza fel, a szerző íróvá válásának folyamatát. Az időre utalás, ahogy szinte minden a regényben, alkotás-lélektani kérdéssé válik („ már réges-rég elmúlt, nyoma sem maradt, csupán epizódok formájában talán, különböző emberek emlékeiben, egy villanásnyi hol egyik, hol másik arcból, meg persze mindaz, amire én emlékszem abból az időből”).
A szöveget fikcióként kell olvasnunk. A hitelesség felfüggesztésére utal a hitelesség látszatának megteremtése is. „Írtam naplót, de elégettem. Készítettem fényképeket, tizenkettőt tartottam meg belőlük...”.

Karl Ove készülődése az írói pályára (Íróakadémia, irodalomelméleti és művészettörténeti tanulmányok, olvasás-olvasás-olvasás) szokványosnak tekinthető. Szövegelemzései olykor egy jó irodalomtörténeti lexikon szövegeire emlékeztetnek. Nem véletlen, hogy esszékötetet vár tőle az egyik barátja. A regény egyik legfontosabb kijelentése Paul Celan Halálfúgájának kapcsán fogalmazódik meg, az elvárt irodalmi élmény az, amely „csupán azáltal, hogy a szavak áthaladtak az agyamon, elveszítették ismerős jellegüket.”

Karl Ove Kanusgárdnak a visszatérő szavai: Apa, Anya, Yngve, aktuális női név/írás, olvasás, részegség, halál, szerelem-szex. Mire jut velük? Sikeres íróvá teszik. Első elfogadott novellájának az Álom, regényének Álmok a címe.

Az Apa temetésén a lelkész arról beszél, hogy „valamire rá kell szegeznünk a tekintetünket. Ha nem szegezzük rá senkire, elesünk. Tekintetünket a gyermekeinkre, a szeretteinkre kell szegeznünk, azokra, akik fontosak az életünkben. Ha ezt nem tesszük meg, elmulasztjuk, nem marad semmink, Egyedül egyetlen ember sem ember.” Karl Ove számára ez is álom.

Egy példa. A huszonötödik fejezetben például (Halál, szabadság, elszigeteltség és értelem) Tolsztoj jut eszünkbe, amikor ezt olvassuk. „a mulandósággal való szembenézés segítségével, jelentéktelennek tekinthetjük a jelentéktelent, és megpróbálhatunk úgy élni, hogy ne kelljen semmit megbánni.” A szabadság Sartre nyomán, hogy magunknak kell saját életünk, választásaink és tetteink szerzőivé válnunk, miközben a világegyetemben minden esetleges. Az elszigeteltség kapcsán a szerző az Akárki című moralitásra hivatkozik: a Jótett az egyetlen vigaszunk. Az értelem jelentését Allen Wheelis beszámolójához köti. Miszerint a kutya célja a gazdája által eldobott bot megtalálása, visszahozása, de aztán ismét várakozni kényszerül...

Weöres Sándor Még annyi mindent ...kezdetű versének utolsó sorai jutottak eszembe a regény elolvasása után.
„az ember az emlékekben milliárdos,
emlékek elmondásában szegény,
a könyvből majdnem minden kimarad
s helyébe lép a foszlány és az álom.”

Irvin D. Yalom: Úton önmagamhoz (Egy pszichoterapeuta emlékiratai)
Fordította: Orosz Ildikó
Park Könyvkiadó 2019

 Mottó:
„Ahogy közeledik a vég, egyre szűkülő körökben jutok vissza a kezdetekhez.”

„Yalom példát mutat az egyenes és őszinte szembenézésre...”írja az Úton önmagamhoz című könyv egyik kritikusa, Jay Parini. Ezért a mondatért és a mottóban megadott idézet (amelyről később derült ki számomra, hogy Dickenstől, s nem a szerzőtől való) miatt kezdtem el olvasni Irvin D. Yalom könyvét, noha nem érdeklődöm különösebben hasonló tematikájú művek iránt. A könyv szövege azt a folyamatot rögzíti, hogyan távolodik el a szerző az orvostudománytól s közeledik az irodalom-, filozófia felé, hogyan válik íróvá, hogyan gazdagítják egymást a különböző területek.

Yalom a biopszichológiától, a pszichoanalízistől jut el az egzisztenciális pszichoterápiáig. Húzzon egy vonalat!-javasolja pácienseinek. Ha a vonal kezdőpontja a születés, végpontja a halál, hol van most?-teszi fel a kérdést. Ebben a konteksztusban valóban más jelentést kap az itt és most. Terapeutaként a személyes őszinteség, transzparencia, nem a szakmai autoritás híve. Csoportterápia utáni kommentárjaiban gyakran visszajelzi pácienseinek, „milyen kár, hogy akkor nem mondtam azt, hogy...” Az önfeltárás ilyen mélysége, a kockázatvállalás ilyen mértéke nehezen képzelhető el bármilyen szakmában Magyarországon.

Tetszik, ahogy a szerző nevesíti, kitől mit tanult pályája során. Ezek néha egyszerűnek tűnő gondolatok. Pl. „Engedjék, hogy a páciens tanítsa magukat!” „Mindenki a saját kenujában evez.” Máskor Nietsche, Schopenhauer, Spinoza, Epikurosz, Lucretius, Marcus Aurelius vagy Dosztojevszkij, Tolsztoj, Beckett, Sartre, Camus, Kundera (a teljesség igénye nélkül) bonyolultabb világát idézik. Az Úton önmagamhoz enciklopédikus könyv. ( Yalom Amikor Nietsche sírt, A Schopenhauer-terápia, A Spinoza-probléma címmel regényeket is írt az általa tisztelt szerzőkről.)

Egy példa. A huszonötödik fejezetben például (Halál, szabadság, elszigeteltség és értelem) Tolsztoj jut eszünkbe, amikor ezt olvassuk. „a mulandósággal való szembenézés segítségével, jelentéktelennek tekinthetjük a jelentéktelent, és megpróbálhatunk úgy élni, hogy ne kelljen semmit megbánni.” A szabadság Sartre nyomán, hogy magunknak kell saját életünk, választásaink és tetteink szerzőivé válnunk, miközben a világegyetemben minden esetleges. Az elszigeteltség kapcsán a szerző az Akárki című moralitásra hivatkozik: a Jótett az egyetlen vigaszunk. Az értelem jelentését Allen Wheelis beszámolójához köti. Miszerint a kutya célja a gazdája által eldobott bot megtalálása, visszahozása, de aztán ismét várakozni kényszerül...

Yalom saját karrierje mellett felesége szakmai sikereiről, hatvanhárom éve tartó házasságukról, négy gyermekükről is folyamatosan beszámol. A mű stílusbeli széttartása ezekben a szövegrészekben a legfeltűnőbb.

A könyv nem azt adta, amit vártam. A mű egy érdekes kultúrtörténeti olvasat az emberről. Az elmúlásról ateistaként és a világirodalom áttanulmányozása után, Yalom nem tud (valószínű nem is lehet) újat mondani. Azonban leír egy számomra ismeretlen, szép történetet: Indiai hagyomány, hogy feloldódó agyag Ganésa-szobrokat merítenek vízbe, amely azt jelöli, hogy a test elillan, a benne lakozó istenség azonban állandó és örök.

Paul Auster: Az illúziók könyve
Fordította: Pék Zoltán
21. Század Kiadó 2018

  „Semmi nem vész el örökre, ami velünk történik.”

Paul Auster Az illúziók könyve a főszereplő, David Zimmer (vermonti egyetemi tatár, irodalomtörténész, műfordító) életét kapcsolja össze Hector Mann némafilm-komikus és Chateaubriand francia költő történetével.

David Zimmert egy családi tragédia után Hector Mann A mesélő meséje című művének kétperces filmrészlete nevetteti meg először. „Ha tudok nevetni, az azt jelenti, hogy még nem lettem teljesen érzéketlen. Azt jelenti, hogy még nem falaztam el magam a világtól annyira, hogy valami be ne tudna jutni.” Ez a felismerés inspirálja, hogy Hector Mann életével, filmjeivel foglalkozzon. Nem szokványos kutatói munka vár rá. Hector Mann 1900-ban született, 1929-ben eltűnt. 1981-ig csak három filmjét ismerték, majd három év alatt rejtélyes módon előkerült még kilenc filmje. Ezeket nézi végig Rochesterben, New Yorkban, Washingtonban, San Franciscóban, Londonban, Párizsban David Zimmer. New Yorkban megírja Hector Mann néma világa című könyvét.

Hector Mann rendező, főszereplő, akinek bajusza és fehér öltönye emblematikus. Előbbi kapocs a belső énhez, kényszerek, töprengések és mentális viharok metonímiája; az utóbbi a társadalomhoz való viszonyt jelöli (kiragyog a szürkeségből, feketeségből, sebezhető, céltábla).

Felesége és gyermekei halála után másfél évvel, a könyv befejezése után a kritikus új házba költözik. Mit értett meg Hector Mann filmjeit nézve? „... a világ illúzió, melyet naponta újra kell álmodni.” (utalás a címre)

David Zimmer a némafilm-komikusról szóló könyve után Chateaubriand Egy halott ember emlékiratának fordításába kezd, amelyet 35 évig írt a szerző, s halála után 50 évvel jelenhetett volna meg. „ Az ember élete nem egy és oszthatatlan. Több életet él, egyiket a másik után, s ebből fakad nyomorúsága.” -fogalmazza meg a szerző. Ez a mondat előre utal mind Hector Mann titokzatos életére, aki Chaim Mandelbaumként születik, majd felveszi a Hector Mann nevet, 1929 után Hermann Loesser és Hector Spellingként erdőt telepít, titokban ismét filmeket készít azzal a feltétellel, hogy sosem mutatják be ezeket közönség előtt, és halála után huszonnégy órával el kell égetni. A filmezés puszta gyönyöréért filmezik. De utal a mondat David Zimmerre is.

A hetedik fejezetben már arról olvasunk, hogy Chateaubrian is erdőt telepített, mindhárman hátat fordítottak valaminek. Hector Mann naplóját olvasva, filmjét nézve ismét utal a könyv címére a főszerepló :”az élet, melyet magunknak építeni készülünk, az illúziókra épül.” Ennek metaforája A Kék Kő Ranch, ahol az ezeket a filmeket elkészítik és megsemmisítik. Látszat és valóság. Kék kő, amelyről felemelésekor kiderül, emberi köpet.

Paul Auster mégis felemelő befejezést ad a történetnek. David Zimmert bár újabb tragédiák érik, nem süllyed apátiába, bizakodóan fejezi be a századot. Ha igaz, hogy „Semmi nem vész el örökre, ami velünk történik.”, lehet bízni abban, hogy Hector Mann filmkópiái előkerülnek valamikor valahol.

A regényt uraló nézőpont David Zimmeré. Ő mondja el saját tragédiáit, létállapotát, találkozását a filmrendezővel,íróval; ő értelmezi Hektor Mann filmjeit. Ez a nézőpont egészül ki Hector Mann naplójával, Alma Hector Mannról elmondott történeteivel. A téma (illúzió és valóság) időtlen megközelítését Chateaubrian Egy halott ember emlékirata adja. „Ahogy áthaladunk az életen, önmagunk három-négy képmást hagyunk magunk után, mind különböző, a múlt ködén át látjuk őket, mint különböző életkorban készült portrékat”. - írja a francia romantika kiemelkedő alakja a 19. sz. első felében.

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt
Fordította: Kúnos László
Athéneum 2019 (15. kiadás)

  „Aki csak az igazat mondja, azt nem érdemes hallgatni.”

Jonas Jonasson első regénye, A százéves ember, aki kiugrott az ablakon és eltűnt látszólag körülbelül másfél hónap történetét beszéli el. Ez a cselekményszál krimiként értelmezhető, amely 2005. május 2-án kezdődik és június 16-án, csütörtökön ér véget. A regény első és az utolsó (29.) fejezetének szövege azonos.

Allan Karlsson kimászik a malmköpingi idősek otthonának ablakán, miközben az ő századik születésnapjára készülődnek. A zárlatban ismétlő szöveg új jelentést kap, hisz ekkor már ismerjük a főszereplő életének fordulatait.

Az elsődleges eseménysorba ékelődve, azt meg-megszakítva kerek történeteket olvashatunk Allan Karlsson családjáról; (Pl. az apa V. I. Lenin ellen vívott harca, az anya életfilozófiájá: „Van, ahogy van, és lesz, ahogy lesz.”) Allan nagy találkozásairól, melyeket összefoglalóan is felidéz a vizsgálóbírónak (25. fejezet-Berija, Sztálin, Franco, Truman, Winston Churchill, Mao Ce-tung, Kim Dzsongil...). Egy lebilincselő életet ismerünk meg a XX. század nagy történelmi fordulataihoz, díszleteihez kötve, kifordítva, humorosan. Nemcsak az idő (100 év), de a tér is kitágul (Vlagyivosztok-Los Alamos).

A krimi újabb figurái és az ő visszatekintő bünügyi/élettörténetük is folyamatosan bővítik a regény szövegét.

A széthúzó epizódokat a címszereplő, a dinamit ( majd az atombomba ) tartják egyben. A cselekmény szálai a 25. fejezetben érnek össze, hogy újabb nem várt fordulatot vegyenek. Az Epilógusból kiderül, Allan semmit nem változott.

A kritikusok Fülig Jimmyt és Svejket szokták Allan alakjához kötni. A bűnügyi kerete és a kisember botladozása a történelemformáló figurák között indokolttá teszi ezt. Jonas Jonasson azonban hangsúlyozottan az élet és halál határán mutatja meg az ember esendőségét. A cseppfogó papucsban megszökő Allan, akit a térdfájása arra emlékezteti, hogy még él, azon gondolkodik, hogy „a meghalást, úgy látszik, máskor és máshol kell abszolválnia , ” egyszer csak annyira jól érzi magát, hogy félni kezd a haláltól.

A százéves ember, aki kiugrott az ablakon ajánlása a Nagypapa alakját, mesélő kedvét idézi fel. Ez a mesélő kedv, a halál közelségében is megjelenő derű, amiért szerethető ez a könyv.

Rajk László: A tér tágassága
(életútinterjú)
Magvető 2019

  Rajk László A tér tágassága életinterjút Mink András készítette. Az ajánlás Dávidnak és Márknak szól, „hogy legyenek végre kíváncsiak...”

Elolvasva a könyvet, ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a XX. század közepétől napjainkig tartó kulturális, politikai változások iránt; aki idősebb és képes szembesülni önmagával ( Hol voltam, mit gondoltam egy-egy megidézett időpontban?); akit lenyűgöz egy okos, tehetséges ember élete, akkor is, ha nem ért vele egyet. Akit mindez frusztrál, hagyja ki!

Nagyon nehéz műfaj az életútinterjú, amely visszaemlékezés. Veszélyesek, mondja Rajk az édesanyja kapcsán, „a rutinszerű megfogalmazások, amelyekbe beleragad az ember, ha sokszor kérdezik ugyanarról.”

Mink András jól kérdez. Mindketten próbálják kerülni a kliséket. Ez Rajk könyvből kirajzolódó személyiségéből logikusan következik. Különösen nehéz lehetett a maga által megrajzolt anya képét szembesítenie Nádas Péter Világló részletek című regénye Rajk Júliájával. A Nádas-Rajk közös pólyájának története, majd ennek feloldása az elküldött fotóval már-már giccsbe hajló lenne, ha életművük nem mutatna konok következetességet, amely nem kedveli az elérzékenyülést.

Politikusként részletező leírást kapunk a rendszerváltás előtti és azt követő időszakról. Akár történelmi forrásként is olvashatóak Mink András jegyzetei és a 62 oldalas névmutató.

Legizgalmasabbak mégis az építész, látványtervező Rajk kultúrára vonatkozó megállapításai, munkáiról szóló állításai. Az avantgard, neoavantgard, posztmodern művek befogadása mindig is nehéz volt Magyarországon. A posztmodern-dekonstruktivizmus, amely Rajk művészetét meghatározta, nyitottságot feltételez.

Elena Ferrante: Az elveszett gyerek története

Park Könyvkiadó, 2019

  Elena Ferrante Az elveszett gyerek története az írónő nápolyi tetralógiájának befejező kötete, amelyből Elena Greco (Lenu) és Raffaella Cerullo (Lila) életének eseményeit, barátságuk újabb fordulatait ismerhetjük meg a múlt század 70-es éveitől a regény befejezésének idejéig, a 2010-es évekig.

Ebben a könyvben is kereshetjük a választ Konfuciusz önvizsgálati szempontjaira. (Másokhoz hűséges voltam-e? A barátaimmal őszinte voltam-e? A hagyományt gyakoroltam-e?)
A mű első része 1985. szeptember 10-ével zárul. Lenu és Lila negyven évesek. Lenu Nápoly előkelő negyedébe szeretője miatt költözik. Feladja belső függetlenségét, elveit. Nemcsak férjéhez, gyerekeihez hűtlen, hanem barátaihoz, önmagához is. ...” a művelt szabad nő elvesztette szirmait, levált az anya-nőről, az anya-nő elcsatolódott a szerető-nőtől, a szerető-nő szintúgy a dühödt banyától....Nincs tartásom.”-fogalmazza meg egy monológban. Nincs hiteles válasza Mariarosa kérdésére. („...egy olyan empatikus nőnek, amilyen te vagy, vajon nem szólal-e meg a lelkiismerete, ha egy másik nő tönkretétele árán szerzi meg a maga boldogságát?”)

Franko pontosan rögzíti a nő önfeladásának lényegét. „Ha fontosabb neked, mint saját magad...akkor fogadd el olyannak, amilyen, feleségestől, gyerekestől...továbbá azt, hogy egyéb disznóságokra is képes, és örökké képes is marad.” Van-e határ? Ha van, hol van? Van-e lehetőség visszatérni a telepre, a barátokhoz, a rokonokhoz? Miattuk, a hagyományhoz való kötődése miatt, írói karrierje érdekében költözik vissza a telepre?

Az 1980. november 23-i földrengés közös megélését elbeszélő rész mutatja legjobban a barátnők hasonló érzéseit. Lila „mindig is erőnek erejével kényszerítette magát, hogy úgy lássa, mintha az életnek rendes határai lennének.” Lenu most fogalmazza meg:”Megszüntette a biztonságról és a tárgyak állandóságáról alkotott korábbi képzeteinket, azt a tudatot, hogy a következő perc kiszámítható.”

A könyv második része - noha Lenu 1995-től Torontóban él - részletezően mutatja be Nápolyt Lila vélt vagy valós írásai, elbeszélései alapján. Indokolt nápolyi trilógiaként emlegetni a regényeket.
Az idő múlása, az öregedés, a szembenézés igénye foglalkoztatja az elsődleges elbeszélőt. „Bomlóban volt a világrend, amelyben felnőttünk. Túlhaladottá váltak felhalmozott ismereteink, zsákutcává minősült át minden, amit mi helyesnek tartottunk.”-fogalmazza meg Lenu.
Lila talán létező, talán nem létező könyve tükrében keserűen írja a sikeres regényíró „egész életem keserű harcnak fog látszani, mint küszködés, hogy felsőbb (társadalmi) osztályba lépjek.” Ráadásul egyik, Amerikából hazalátogató lánya is megkérdőjelezi műveit, nevetségesnek tartja azok érzelmi telítettségét; ideologikus közhelyeit mint vitathatatlan igazságokat; témáit (feminizmus, baloldaliság).
Ezzel szemben az öregkor közhelyszerű kérdésére, hagyunk-e nyomot magunk után, Lila válasza :”Nekem kedvenc billentyűm a Delete.” Ezzel vissza is kanyarodunk a nápolyi regények cselekményének indításához, A briliáns barátnőm kezdéséhez.

Lehet-e hiteles egy regény, ha a szerzője nem önazonos. Melyikük volt az? Lenu tekintetén keresztül Lila. Képes-e Ő hitelesíteni Lenu életművét? Erre csak utalást kapunk a mű epilógusában. A babák tárgyiasítják a két barátnő történetét. Jelentést az olvasó adhat a játékoknak, attól függően, hogy mit gondol hűségről, őszinteségről, saját múltjáról.

Krusovszky Dénes: Akik már nem leszünk sosem

Magvető Kiadó, 2019

  Krusovszky Dénes Akik már nem leszünk sosem című regénye mesterien szerkesztett mű. Négy idősík látszólag egymástól független cselekményét kapcsolja össze a szerző.

A Prológus 1990-ben Iowa Cityben játszódik. Ha a regény jelentésrétegeiből Lente Bálint íróvá válását emeljük ki, és az általa megírt irodalmi szövegként értelmezzük, akkor az előszó a regény zárása is lehetne.

Az Árnyékok a barlang falán rész 2013-ban játszódik Budapesten, Debrecenben és Hajdúvágáson. Az elsődleges elbeszélő párkapcsolati válságába, illetve anya-fiú viszonyába, majd Tubához kötődő barátságába nyerünk betekintést. Egy értelmetlennek tűnő pusztítás után talál Lente Bálint egy kazettára, melynek felirata (A.F. 1986. május 6-10.) sejteti a következő rész, A dzsinn történetének idejét.

A harmadik fejezet (A dzsinn története) teszi felejthetetlenné a regényt. A hajdúvágási Tüdőgondozó és Tüdőbeteg Utókezelő Központ gyermekbénulás miatt vastüdőbe kényszerült ápoltjairól, gondozóikról, orvosairól olvashatunk. Az egyik ápoló nézőpontján keresztül ismerjük meg ezt a zárt közösséget. Az ápoltak egyénített ábrázolása, a közöttük lévő kapcsolatok pontos rögzítése a könyv legnagyobb erénye. A kortárs magyar prózaírás csúcsteljesítménye Hajnal Ágnes fürdetésének a leírása. „Ahhoz is különleges tehetség kell, hogy valaki úgy tudjon hozzáérni egy másik emberhez, hogy az ne azt érezze nyomban, behatoltak a személyes terébe, megsértették az intimitását, önállóságát, önbecsülését.” A dzsinn az egyik ápolttal, Aszalós Ferenccel azonos. Az ő szájából hangzik el előszőr a regény címe, Akik már nem leszünk sosem, amikor meglátja Ilona, az egyik ápolt festményét, amin az intézet lakói egy tisztáson lakomáznak.

Aszalós A dzsinn történetének másodlagos elbeszélője, aki magnóra mondja emlékeit 1986 májusában. Az elmondottakról maga mondja, hogy „az évek során olyan sokat fantáziáltam róluk, hogy végül emlékként rögzültek.” Önéletrajzából megtudjuk, hogy nagyapja Doberdónál esett el, apját elvitték az oroszok. 1956. október 26-án gyerekként éli át a hajdúvágási pogromot, majd a menekülő zsidókkal kerül Debrecenbe, miközben gyermekbénulást kap.

A Puha ütközetek rész folytatja a második fejezet 2013-as történetét. Lente Bálint, Aszalósra emlékezve szemléli a kisváros ’56-os emlékművét, amely egyoldalú történelmi nézőpontról tanúskodik. Hajduvágáson, ebben a vidéki „úri muriban”, amelyet a lakodalom ír le pontosan, nincs igény a szembenézésre. A már nem itt élő Lente Bálint feladatává válik megírni Aszalós történetét.

Az utolsó rész, a Jövevény folyók szinte már kínosan elvarr minden szálat. 2017-ben fejeződik be a cselekmény. Bécs, Sopron a kiemelt helyszínek. A regény zárlata értelmezi a címet. „Amire nem került sor, amit nem vettem észre, amit túl későn tudtam meg, a maga módján semmivel sem valószerűtlenebb, és semmivel sem kevésbé az enyém, mint amiket eddig az életem részének hittem. Akik már nem leszünk sosem, épp annyira mi vagyunk, mint akiknek hisszük magunkat.”

A regény, talán legmélyebb jelentésrétege az, hogy az egyén boldogságának egyik feltétele a másokra való odafigyelés képessége.
Lehet, hogy történelmi regénnyé teszik évek múlva a művet a jelenre vonatkozó utalások, most zavarbaejtőek.

Kőhalmi Zoltán: A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit,
avagy 101 hulla Dramfjordban
Helikon Kiadó, 2019

  Kőhalmi Zoltán A férfi, aki megölte a férfit, aki megölt egy férfit című regénye, melynek alcíme avagy a 101 hulla Dramfjordban abszurd mű. Ennek megfelelően szórakoztató, de nehéz olvasmány.

Skandináv (norvég) krimiparódiaként indul. Követi a Skandináv Krimiírók Szövetségének törvényeit. („Trauma nélkül nincs szereplő. Senki nem halhat meg fájdalommentesen. Csak kiégett nyomozó derítheti ki a rejtélyt. Nincs befejezés nyomasztó mellékérzés nélkül...”)

A főcím a regény zárlatára utal. A férfi, aki... négy variánsban jelenik meg fejezetcímként, hogy az ötödikben jelentést kapjon az eredeti. A fejezetekben más- más szereplő a narrátor, az utolsó fejezetet a féltizedes járőrkutya beszéli el. A cselekményvezetést az alcím kényszere határozza meg. Meglesz-e a 101 halott? A legizgalmasabb az utolsó három (99. 100. 101.) holttestjelólt története.

A helyszín Dramfjord, „csak egy városka, egyetlen átjáróval”, üresen álló stadionnal.
Bjornsen nyomozót -akinek kávé adagoló van a jobb (mű)lábában, öngyújtó a jobb (mű) és kéregzúzmópárlat a bal (mű)karjában-, a tizenöt éves Anadylm segíti. A lány egy iratszekrényben nőtt fel (ezért szereti a csíkos pulóvereket, fejlámpát hord...) Tizedesi rangtól jut el vezérőrnagyi kinevezésig. A bűntények megoldásában fontos szerepet játszanak a könyvek (Helyesírási szabályzat; Szürkület/Alkonyat,vámpíros regény; Lotte és Kristoffer/Bogyó és Babóca; Tomboló tájfun, japán történelmi regény...Különösen az utóbbi tetszett aforisztikus kijelentéseivel.). Szereplőik át-átjárnak egyik történetből a másikba.

A 101 hulla megírását segíti a pokolgépes merénylet, az orosz-német maffialeszámolás, a tűzvész, amelyek különösen sok áldozattal járnak. Később a Betűdominó (ügynökök megsemmisítése jelölésük, a norvég abécé 29 betűje alapján) 28 gyilkosságot jelent.

Az utalástechnika sejteti, hogy metaregényt olvasunk. Bjornsen kérdő formában értelmezi is a művet. „És miféle könyv ez, valami hibbant horror?” A nyomozás során kiderül, hogy a Kiadónak dolgozik mindenki: a titkosszolgálat, az IS&B&N vállalat, a Korrektor, a Szerkesztő, nem az Író a főnök. A kiadó célja, hogy a „világ egyensúlyban legyen, és minden regény termelje azt, amiben a legjobb... A rózsa neve gyógynövényt és sört, a maguké meg a hullákat.” Hullákat Tolsztoj Háború és béke című regényéhez. Ezért nincsenek a holttestek sem a hullaházban, sem a temetőben.

Kőhalmi regénye formai /tipográfiai játék is. Hol fejjel lefelé álló betűket olvashatunk, hol jellegzetesen norvég írásjelet, vagy éppen cirillt, etruszkot. (Remélem, nem lesz Régen kihalt Nyelvek és Szokatlan Írásjelek Tanszéke, ahol holt nyelvet fordítanak holt nyelvre!) Van a könyvben hagyományos írógépen rögzített (indigós?), dőlt betűs szöveg. Anadylm részben kopogással kommunikál, mert a hangereje a harmadik részben az emberi hallásküszöb alá esett, amit narrálása okozott.

A férfi, aki megölte azt a férfit, aki megölt egy férfit próbára teszi olvasási szokásainkat, ezért is szeretem.

Zadie Smith: Swing time
Egymásnak születtünk
Fordította: Dudik Annamária Éva
Borítóterv: Hlatki Dorottya
Helikon Kiadó, 2019

  Bevallom, ritkán nézem meg alaposan a könyvek borítóját. Zadie Smith Swing time című regényének fedelén három női alak hasonló, egymás mögötti táncmozdulata látható. Emblematikusan foglalja össze a kép a mű alapmotívumát, a táncot a narrátor és barátnője, Tracy, illetve a gambiai Hawa történetében.

Az alapvetés a regény második részének a végén fogalmazódik meg; Ginger és Fred táncművészete kapcsán, Katharine Hepburnt idézve: „Fred eleganciát kölcsönzött Gingernek, Ginger pedig szexualitást Frednek.” „Ez általános szabály lenne? - fűzi tovább a gondolatot az elbeszélő. „Minden barátságban, minden emberi kapcsolatban megtalálható a tulajdonságoknak, a hatalomnak ez a diszkrét és titokzatos cseréje? Kiterjed vajon ez a szabály a népekre és a nemzetekre is, vagy csak egyes személyek közt található? Mit adott apám az anyámnak – és viszont? ... Mit adtam én Tracey-nek? És mit adott Tracey nekem?” A kérdéssor az olvasó kapcsolati hálójától függően tetszőlegesen folytatható.

Három nő kitörési kísérletéről szól a regény. Tracy táncosnőként próbál karriert csinálni, a narrátor egy énekes-táncosnő asszisztenseként. A tehetségesen táncoló Hawa egy masallah felségeként tudja elhagyni a falut.

A regény idősíkjai váltakoznak a felnőtt elbeszélő kirúgásának ideje és a felnőtté válásának ideje között.

A cselekményvezetés terei közül meghatározó a nyugat-londoni városnegyed, Willesden, ahol az elbeszélő és Tracy felnőnek. (Mindketten vegyes házasságból származó gyerekek-egyikben az apa, másikban az anya fehér.) Részletezően, már-már szociológiai igénnyel megírt a gyerekek környezete. Ez a könyv talán legnagyobb erénye.

„Olyan sokféleképpen lehet szegény az ember” - mondja Hawa, aki egy gambiai kis faluban él, ahova a narrátor segítőként érkezik. Afrikából nézve Willesden maga az álom, nem beszélve a világ valóban gazdag tereiről, ahova az elbeszélőt egy világhírű művész asszisztenseként munkája köti. Ezekhez képest valóban a világ peremén élnek a szegény, mezítlábas gyerekek.

Nagyon érdekes a gambiai kis falu leírása, kultúrájának megismertetése, amely vállaltan dr Marloes Janson Islam, and Modernity in the Gambia:The Tablighi Youth'at antropológiai munkája alapján készült.

A könyv elolvasása után másként tekintünk önmagunkra, a világra. Ez a legtöbb, amit egy regény elérhet.

Paul Auster: Az orákulum éjszakája
fordította: Pék Zoltán
21. Század Kiadó, 2019

  Paul Auster könyvének címét, Az orákulum éjszakája a regénybeli regény regényének a címeként olvassuk először. Ezt az írást, amely példázat az időről, a feltételezett író (Sylvia Maxwell unokája (Rosa Leightman) juttatja el egy ügynökön keresztül Nick Bowenhez, aki szerkesztő. Ő a regénybeli regény főszereplője, akit Dashiell Hammett művének, A máltai sólyom a hetedik fejezete alapján (Flitcraff-epizód) alkot Sidney Orr, az elsődleges elbeszélő. Természetesen ez is fikció.

A szövevényes, egymásra játszó történetekben ott vannak az Auster védjegyei (füzet, ceruza, számok-4321, New York, időkezelés, szereplők és történetek variánsként történő ábrázolása...), az őt foglalkoztató kérdések.

„ A világ korántsem az a rendezett, észszerű hely, aminek hitte. … A világot a véletlen irányítja”, mondja Flitcraff, miután a 10. emeletről leesik mellette egy gerenda. Ez a regény kiindulási pontja. A szereplők határhelyzetben vannak. Az orákulum (jóslással feltárt isteni közlés; jövőre vonatkozó kijelentés, jel) ezek átlépésének lehetőségét jelöli. „Nem akarjuk tudni, mikor halunk meg, vagy hogy szeretteink mikor árulnak el bennünket”, reflektál Maxwell főhősének (Lemuel Flagg) öngyilkosságára a regény elsődleges elbeszélője.
A Sidney Orr által teremtett figurák hírvivők saját történetében.

A szövevényes cselekményű, izgalmas noir időre vonatkozó szövegrészletei nemcsak a szereplők titkainak feltárását sejtetik, hanem az alkotás lényegét is az időhöz, a határhelyzetek megnyitásához kötik, azokhoz a ritka pillanatokhoz, amikor az égiek üzennek.
„ A gondolat valóság...A szó valóság. Minden, ami emberi, valóság, és néha már azelőtt tudunk valamit, hogy megtörténik, még ha ennek nem is vagyunk tudatában...A jelenben élünk, de a jövő minden pillanatban bennünk van. Talán erről szól az írás Sid. Nem lejegyezzük a múltat, hanem előkészítjük a jövőt.”
Ez lenne az írástudók felelőssége?...Remélem, sokan olvasták, olvassák.

Karl Ove Knausgard: Harcom 4
Magvető 2019

  Élet címmel olvasható Karl Ove Knausgard norvég író önéletrajzi regényfolyamának negyedik kötete.

„Tizennyolc éves voltam, tanár, saját lakással és a koromhoz képest óriási lemezgyűjteménnyel, gyakorlatilag csak elsőrangú lemezekkel.” - összegzi helyzetét a főszereplő.

A szövegből kiderül, hogy az eddigi kötetek témái térnek vissza a műben: apa szerepe, szülei válása, írás, szexuális vágyakozás, alkohol, drog.

A regény Karl Ove utazásával indul, ahol az apa tanácsára Észak-Norvégiában tanárként dolgozik az 1987/88-as tanévben. Tervei szerint ír (mint később kiderül az apától megörökölt gépen). Az előző kötetek felvetése folytatódik „...hogy apa mit adott tovább nekünk, ami a húsunkban és vérünkben van, vagy hogy meg lehet-e szabadulni ettől, lehetőség szerint problémamentesen. ” Nem csak foglalkozása, írógépe, de alkoholizmusa is az apához köti, „aki mellett a csend úgy égetett, mint a láz.”, akinek az alakja kellemetlenséggé zsugorodott Észak-Norvégiában. Az apa is írt ezekben az években 1986/87/88-ban. Naplót vezet alkoholfogyasztásáról, amelyet fiai 1998 őszén olvasnak el.

A költözés okát később ismerjük meg: szülei válása, ház eladása, alkohol, drog.

Az Anya alakja, aki ápolónő és ápolónőket oktat, egyrészt a gondoskodást jelenti („emberek vagyunk egy másik ember számára ” - idézi Heideggert, miközben a válás után azt mondja, fia kérdésére (Te keresel valamit?), „Próbálok életben maradni. Ennyi.” Másrészt az otthont helyettesíti. „Az otthon többé nem a helyet jelenti. Hanem Anyát és Yngvét. Ők lettek az otthonom.”

A regényben központi téma az íróvá válás folyamata, az írás nehézségei. Alkotáslélektani szempontból a novellák készülése, átiratai, Karl Ove reflexiói, kérdései érdekesek. („ a belső hangulatokat hogyan alakítsam át külsőre...” "Könnyebb leírni, hogy mit csinálnak az emberek”, Hemingway is ezt tette) Ott vannak megoldásként a példaképek! A cselekményvezetésre Garcia Marquez, a pillanatban való jelenlétre Hanasun, a szagok, hangok rögzítésére Kjaesrtad... A tizennyolc éves fiú még nem tudja megfogalmazni, amit a felnőtt író a Szerelem című regényében állít: az írás nehézsége „megnyitni azt, amihez a nyelv egyébként nem fér hozzá.”

Karl Ove Knausgard első négy kötete kevés témát, vissza-visszatérően bont ki, ezért olvasásuk állóvízre emlékeztet, amelyikbe követ dobtak; ismétlések, kiegészítő információk fűzik egybe őket, miközben mindegyik műben van egy- egy hangsúlyosabbnak látszó tematika. A Harcom negyedik kötetében ez a szexualitás, ezért is lehet beavatási regényként olvasni.

Závada Pál: Hajó a ködben
Magvető 2019

„Magyar tenger ez a tenger,
Vésszel, köddel, gyötrelemmel
Szeljük árját néhány százan:
Jaj, vajon mi lesz velünk?
Nincsen itt part, nincsen ember

És hajózunk, szállunk, szállunk,
Sohase lesz megállásunk:
Egy köd-ország Magyarországon
S hogyha Új jön, újra köd,
Köd előttünk, köd utánunk.”
(Ady Endre: Hajó a ködben)


"...ismeri fajtánk
Az Úr, ki Úr egész világ felett.

Sorsa övé, lehetne boldog is,
De egymás ellen él csak egymás közt..."
(Ady Endre: Tovább a hajóval)

  Nagy várakozással kezdtem Závada Pál új könyvének, Hajó a ködben olvasásába. A regény a Weiss Manfréd örökösök és Kurt Becher, a Waffen SS alezredese (közvetve Heinrich Himmler) által aláírt, a többségében kikeresztelkedett zsidó család megmenekülését biztosító, vagyont átadó szerződés megkötésének körülményeit, az ide vezető utat, a szereplők morális kétségeit dolgozza fel.
A család-és történelmiregény hagyományait folytatja a mű.

Többes szám első személyű narráción, illetve az ebből kibeszélő Kohner Artúr, felesége Weiss Helén vagy a késleltetve megjelenő szeretője, Valériusz Lola nézőpontjából ismerjük meg az eseményeket.

A cselekmény lineáris ideje 1943-tól és 1944 májusáig tart, de a század elejétől 1995-ig vannak utalások.
Az első világháború, majd tanácsköztársaság, ezt követően Bethlen ipartámogató politikája, majd a német hadiiparral való összefonódás családra vonatkozó gazdasági és társadalmi hatásait pontosan bemutatja a regény.
Folyamatosan kerül szembe a pénzügyi érdek és az emberi méltóság.
Heltai Jenő jogosan kifogásolja, hogy a család által támogatott Magyar Nemzet, mint a „szellemi honvédelem” lapja Nem fogalmazhat úgy, hogy „nem csak a zsidó imperializmus fenyeget” (kimondatlanul német!), „Szóvirágok? Díszek? Hiszen ez a stílus... De hiszen az egésznek ez a veleje.” A stílusban lelepleződik a tartalom.

1939. április 17-én Chorin Ferenc, a család egyik felsőházi tagja a II. zsidótörvényt nem fogadja el, de a törvényjavaslat vitájában éles különbséget tesz galiciánerek és módos zsidók között, bár a téma éppen a „zsidók közéleti és gazdasági térfoglalása”.
A zsidó van benne (festékben a csomó, a kifordított kártyalap az osztásnál, ...) azt jelenti zavaró, fölösleges, tudja meg az egyik szereplő. Nincs társadalmi különbség.

1944 március 19., Magyarország német megszállása új helyzetet teremt a család történetében is.
Kohner Artúr mondja: „ha túlélem, akkor biztosan el kell, hogy meneküljek a hazámból. Mert képtelen leszek itt maradni, ahol a honfitársaink ekkora tömegben és ilyen buzgón vették ki részüket a legvisszataszítóbb bűncselekményekben.”
Ha megússzuk a dolgot, „a régi piszokban összetalálkozunk anélkül, hogy egymás iránt való érzelmeink hajszálnyit is változtak volna”, mondja Heltai.
A Weiss örökösök megkötik a polgárjogi szerződést. Mintha lenne jogállam, lenne polgárjog! „Bizalmi kezelésre” átadják teljes vagyonukat.

A regényben megjelenő szerelmi szál elég banális. A „szegény Helén”, és a „ kígyóként bekúszott az ágyunkba” - Lola, az öregedő házasságtörő férj háromszöge, valamint a mindezt álságosan figyelő környezet nem hoz újat ebben a témában. (Elhallgatás, árulás, mintha nem tudnánk róla...) A következmények (tehetetlenség megtapasztalása, a szavak visszamenőleges jelentésvesztése...) metafizikai szintre emelhette volna a történetüket. Indokolatlan elvárás a Jadviga párnája után?

Tetszett a regény megszakításokon alapuló szerkesztése. Például, hogy hogyan vezet a mondva csinált „hontalanságból” (amely nem egy idegenrendészeti probléma volt) fakadó helyzet Kőrösmezőhöz s végül tömeggyilkossághoz Kamianec-Podilszkijban.
A regény címe, egy részlete és a befejezése is ezt a technikát alkalmazza. Artúr Helénnek idézi Ady Tovább a hajóval című verséből, hogy „az Úr ismeri fajtánkat, amelyik szomorú, de utálatos is, lehetne boldog is, ám egymás ellen él.”
„S ha elmúlnak az elmúlnivalók, holnap, idő, örök élet-tenger, táncoltasd majd tovább a hajót, szegény, csodás, véres élethajód.” fejezi be a felesége. Élethajó? Pusztulás? Az eltűnt Nagy-Zsidó-sziget a Dunában? Hajó a ködben? Ezekre a kérdésekre ki-ki maga keresheti a választ.

John Williams: Augustus
Park Könyvkiadó 2016
Fordította: Gy. Horváth László

„az igazság valahol a vésett szavak mögött rejlik, a sűrű ködben, amelyet öveznek.”

  John Williams Agustus című regényének újszerűsége, hogy dokumentumok (valódi és álforrások) alapján mi olvassuk össze a címszereplő történetét.
A Prológus Julius Caesar Atiához (unokahúgához) írt levele Kr.e 45-ből, amelyből megtudhatjuk, hogy a levélírója élethosszig tartó diktátori címet akar és fiává fogadni Octaviust, akit éppen Apolloniába küld tanulni Marcus Vipsanius Agrippa, Quintus Salvidienus Rufus, Gaius Cilnius Maecenas társaságában.

A mű három részből áll.

Az ELSŐ KÖNYV Kr.e. 45-Kr.e. 31 között mutatja be Octavius életét az eseményekkel egyidejű levelek, Qintus Salvidienus Rufus naplójegyzetei, szenátusi jegyzőkönyvek, valamint Kr.e. 13-ból származó Marcus Agrippa Töredéke, Gaius Maecenás Titus Liviusnak ugyanebben az időben írt levelei, Titus Livius A római nép története alapján. Kiemelt szerepet kap a köztársaság válságának bemutatása, JuliusCaesar meggyilkolása, Octavius hatalmának megszilárdítása. Kezdetben Marcus Antonius fontoskodó, de jelentéktelen figuraként, kis nyavalyásként tekint rá, de az ő verségével (actiumi csata. Kr.e.31), öngyilkosságával ér véget az első nagy szövegegység. Ezt a cselekménysort Horatius gondolata határozza meg, amit Maecenás idéz egyik levelében: ”... a cél, amikor elérem, sohasem az, amit eredetileg elgondoltam. Mert minden megoldás új választásokat hoz, és minden választás új problémákat vet fel, amelyekre megoldást kell találni.” Ennek folyamatát látjuk a regényben: a gyilkosok megbüntetésétől eljutunk a büntetés megakadályozásáig, majd a végső leszámolásig; az ellenfélből szövetséges lesz, majd megsemmisítendő/ megsemmisített versenytárs.
Megismerjük a Julius Caesar halálát követő határhelyzetet, a senatus működési mechanizmusát, a triumvirátus létrejöttét a volt ellenségekből, a proscriptiót, a szenátus és a néppárt küzdelmét (a Julianus, Claudius család érdekszövetségét Octavius és Livia házasságában), a politika szemfényvesztő mutatványait ( Antonius diadalmenete a parthusok elleni veresége után, győzelemként leírni egy vereséget...), a legjelentősebb csaták ( Mutiana, ,Philippi, Sextus Pompeius legyőzése, Actium) leírásait. Minden jelentős eseményt több nézőponton keresztül láthatunk.

A MÁSODIK KÖNY uralkodó nézőpontja Augustus lányáé, Júliáé. A szöveg nagy részét a Kr. u. 4-ben pandateriai száműzetése alatt (negyvenhárom évesen) írt naplója adja, de ezeket a bejegyzéseket Hirtia, Octavius (Tavius) játszótársának nyilatkozata vezeti be, és új szempontok jelennek meg itt is a levelezésekben. Itt Augustus élettörténetén belül olvashatjuk az ő életrajzát. Naplója elején rögzíti, hogyan válik szét az apa és uralkodó személye a gyermek szemében a hármas diadalmeneten, a legyőzött Cleopatra alakja miként sejteti meg, „hogy egy nőt is beszippanthatnak a világ eseményei, egy nőt is tönkretehet a világ.” Noha más formában, de vele is ez történik. Róma, apja érdekeinek megfelelően házasodik. Marcellus, Marcus Aggrippa, majd Tiberius Claudius felesége lesz, de a testi-lelki szerelmet Jullus Antonius (Marcus Antonius fia) mellett ismeri meg, akit Tiberius és Augustus elleni összeesküvéssel vádolnak, és emiatt öngyilkos lesz, Júliát pedig a házasságtörési törvényre hivatkozva, apja száműzeti (hogy ne végezhessék ki hazaárulásért). A lánya mellett Vergiliust, Agrippát, Octaviát, Maecenást, Horátiust is elveszíti Augustus. A hatalomból következő magány tényleges társtalansággá válik. Livia fiát, Claudius Tiberiust (akit nem szeret )fogadja fiává (Kr.e.4).

A HARMADIK KÖNYV Octavius Caesar Damascusi Nicoleushoz (76 évesen) írt levele Kr.u 14 augusztus 9 és 11 között. Beszámoló ez az öregségről, házasságáról, a Vesta-szüzek templomába letétbe helyezett végakaratáról (ezeket a történelemkönyvekből ismerhetjük.), illeve saját cselekedeteinek összegzéséről. Az utóbbinak forrásai: Nicoleus Octáviusról írt életrajza, Livius A római nép története és saját önéletrajz jegyzetei.„Nincsenek benne igazságtalanságok, ténybeli tévedés is elenyész, mégis hazudnak”...”
Tizennyolcezer betűben kell összefoglalnia a cselekedeteit hirdető beszámolót. …
„szavaimat a közszükséglethez kellett igazítanom, az életem is ahhoz igazodott”, jegyzi meg önironikusan.
Tudjuk, hogy a Res gestae divi Augusti (Az isteni Augustus viselt dolgai) a politikai propaganda mesterműve. Róma Atyjaként (Julia száműzetésekor kapja a címet, a Kr.e27-ben szerzett Augustus/Fenséges és a 42-től viselt divi filius/isten fia mellé) helyesen jelöli meg a birodalom bukásának okát a barbárokban (amin a germánokat, a parthusokat és az Időt érti).

Az EPILÓGUS szövege Kr.u 55-ből való, amelyben Octavius orvosa, Athéni Philippus a princeps halálának körülményeit írja le. A regény csattanójaként azzal minősíti Augustus uralkodását, hogy a Római Birodalom túlélte Tiberius durvaságát, Caligula förtelmes kegyetlenségét, Claudius tehetetlenségét. „Adjunk hálát, amiért a te bölcsességed és erényességed fényében tündökölve fog uralkodni, is imádkozzunk az istenekhez, hogy Nero alatt Róma végre beteljesítse Octavius Caesar álmát.” fejeződik be a Senecához írt levél és John Williams regénye.

„Mindenestre ha akadnak igazságok ebben a műben, azok nem a történetírás, hanem a szépirodalom igazságai”-írja a szerző jegyzetében. Így tudhatunk meg többet az igazságról, mely a szavak mögött rejlik, önmagunkról, így érdemes olvasni.

Tilmann Lahme: A Mannok
Európa Könyvkiadó 2019
Fordította: Győrffy Miklós

  Mi válik, válhat témává egy család beszélgetéseiben? Vállaljuk-e a konfliktusokat? Mit hallgatunk el? Milyen mintákat kaptunk gyermekként, később szülőként milyeneket adunk? Van-e a családtagjainknak közös értékrendje, ennek megfogalmazásához közös nyelve? Vannak-e közös válaszaink a körülöttünk lévő világra? Milyen képet mutatunk magunkról a külvilág számára?

Tilmann Lahme A Mannok című családregénye, amely Thomas Mann famíliáját mutatja be, ezekre keresi a választ, miközben fontos alkotás-lélektani problémákat vet fel. Megismerhetjük a Nobel-díjas író és felesége, Katia Pringsheim testvéreit, szüleit, valamint a házaspár gyermekeit, unokáikat.

A regény a szűkebb család, Thomas Mann hat gyermekének párhuzamos életrajzát mutatja be évről évre 2002-ig, illetve rögzíti a Mannok sírhelyét. Emblematikus, hogy Golo Mann nyughelye van legmesszebb a kilchbergi temetőben és Klaus Manné Cannes-ban. A szétesőnek tűnő történeteket Thomas Mann, a Varázsló alakja kapcsolja össze. Mindenki hozzá képest határozza meg magát (akár akarja, akár nem), ezzel középpontossá válik a történet. Az apa nemcsak életében, de halála után is befolyásolja gyermekei életét (például a naplójának, leveleinek olvasásával, vagy a szerzői jogdíj, örökség kérdésével).

Tilmann Lahme könyve az első világháborútól a kétpólusú világrendszer felbomlásáig követi az eseményeket. A családtagok egyetértésre jutnak végül a fasizmus elutasításában, aktívan küzdenek ellene. Különbözik a véleményük a Szovjetunió, a háború utáni Németország megítélésében. Az önkifejezésre az írást vagy a zené nyelvét használják.

Nyílt téma a családban a homoszexualitás, leszbikusság, biszexualitás, drogfüggőség. Az „amazing family”, melyet maguk is építenek, hamis. Helyette a családtagok véleményének, akaratának ütközéseit olvashatjuk Tilmann Lahme irodalomtörténész dokumentumokra épülő regényében. A Mannok életéből is kiderül, hogy nehéz szeretni gyermekeinket anélkül, hogy uralkodnánk, közel lenni hozzájuk anélkül, hogy elnyomnánk, szabadon engedni őket anélkül, hogy elhagynánk. Katia Pringsheimnak szarkazmusa ellenére (legüdítőbb részletei a könyvnek), vagy talán éppen ezért olykor-olykor sikerül.

A családban Varázslónak nevezett Thomas Mannról is kiderül, hogy sokkal izgalmasabb, érdekesebb figura, mint a tévedhetetlen szerző, aki az élnadrágot (polgári értékrendet?) esztétikummá tette. Közismert fegyelme, munkamániája mellett megismerhetjük tévedéseit, hibáit.

A Mannok kortörténetként is izgalmas olvasmány. Golo Mann gondolatai a nyugati megbékélés politikáról” máig érvényesek:”...megengedtétek Hitlernek, hogy bebizonyítsa, az erőszak egyenlő a sikerrel és a jog egyenlő a vereséggel. Ahelyett, hogy megkülönböztettétek volna a népet a Führertől, a népet megvetettétek és hízelegtettek a Fhürernek, diplomáciából, de tulajdonképpen mindennemű értelmes és szolid remény nélkül. Nem annyira a békéért harcoltatok, hanem hogy ártatlanok legyetek a háborúban.” (1938 november) Amennyiben az élnadrág ( a Mannok polgári értékrendje) önálló gondolkodást, felelősségvállalást jelent, szükségünk van rá. Olvassátok el!

Karl Ove Knausgård: Harcom 1-3

Magvető Kiadó 2018

 Karl Ove Knausgård norvég író hatkötetes önéletrajzi regénye (Min Kamp)2009 és 2011 között jelent meg.

Az első három kötet magyar fordításban is olvasható Halál, Szerelem, Játék címekkel. A megjelenések ideje, a számozások nem követik lineárisan a regénybeli Karl Ove életeseményeit. A Halál (Harcom 1) az apa halálát, a felnőtt fiú az apához és a halálhoz való viszonyulását rögzíti „ Az, hogy apa megpróbált közelebb kerülni hozzám, nem azt jelenti, hogy nem ütött meg, hogy nem kiabált velem, vagy hogy nem ötlött ki fondorlatosnál fondorlatosabb módszereket, hogy megbüntessen..” „...nem tudtam nem eltöprengeni, ….hogy apa mit adott tovább nekünk, ami a húsunkban és vérünkben van, vagy hogy meg lehet-e szabadulni ettől, lehetőség szerint problémamentesen.” Ennek okait a gyermek Karl Ove szemszögéből a Játék (Harcom 3 )című regényben olvashatjuk.

Karl Ove Knausgårdról mint emberről, apáról, férjről és íróról, a Szerelem (Harcom 2) árul el legtöbbet.„... az absztrakt valóságban azért gondolkodtam, hogy megértsem azt, a konkrét valóságban azért, hogy megbirkózzam vele...” rögzíti korábbi önmagáról a főszereplő. Ahol az absztrakt valóság véleményekből formált identitást jelent, a konkrét valóság pedig az az voltam, aki voltam élményét („egy test, egy pillantás, egy hang”.)

Művész és polgár nem egymást kizáró ellentétként jelennek meg a regényben, ellenkezőleg. „ Mindig is tisztességes polgári életmódra vágytam. Hogy a merev normák és határozott szabályok azért vannak, hogy helyén tartsák a belsőt, szabályozzák, olyasmivé tegyék, amivel együtt tud élni az ember, és nem olyasmivé, ami újra és újra felkavarja az életet."

Karl Ove gyermekei nem rettennek össze, ha bemegy a szobájukba, nem félnek tőle. Olykor önmagával, feleségével harcolva neveli Vanjat, aki a fikciót csupán a valóság egy változatának tekinti, Heidit, aki a boldogság szökkenése, a még pici Johnt. Ebben a szerepben is el tudott szakadni az apai mintától.

Karl Ove kegyetlen őszinteséggel rögzíti házassága kisebbe-nagyobb válságait. Hol felülemelkedve ezeken („ Kit érdekel, ki takarított ki, mikor egyszer majd visszatekintünk egy életre, amikor megöregszünk?”), hol elkeseredve („az ő számára nem az volt a probléma lényege, hogy túl sok mindent csinál, hanem az, hogy a férfinál, akit szeret, nem talál szeretetre, csak gyűlölködésre, állandó rosszkedvre, frusztrációra és haragra.” -írja a feleségéről, magáról pedig. „zaklatottság maradt a lélekben, mintha minden amim volt darabokra tört volna...” Noha felmerül, nem hagyják el, nem csalják meg egymást. Apjától eltérő utat választ férjként is.

„Mi egy műalkotás, ha nem egy másik ember pillantása? Nem felettünk, nem is alattunk, hanem a saját pillantásunkkal egy magasságban.” vallja íróként, az irodalom az, amit a szavak ébresztenek az olvasóban. Paul Celanra hivatkozva írja, hogy az irodalom megpróbálja megnyitni azt, amihez a nyelv egyébként nem fér hozzá, ám amit valahol mélyen legbelül érzünk vagy felismerünk. Karl Ove Knausgård regényei ilyenek. Örülök, hogy hamarosan Magyarországra látogat.

Halál /fordítója Petrikovics Edit
Szerelem /fordítója Petrikovics Edit
Játék /fordítója Patat Bence

Paul Auster: 4321

Európa Könyvkiadó 2018

 Paul Auster 4321 című regénye egyrészt követi az irodalmi hagyományokat (család-, fejlődésregényként is olvasható), másrészt formabontó, hisz a főszereplő (k) Archie Ferguson (1.2.3.4.) történetei egymás variációiként értelmezhetők.

Olvashatóak a számozott részek 1.1, 1.2, 1.3, 1.4 -től a 7.1, 7.2, 7.3, 7,4-ig folytatólagosan is, de 1.1, 2.1, 3.1,4.1, 5.1, 6.1, 7,1 szövegrészeket összeolvasva Archie Ferguson 1 életét, halálát ismerhetjük meg, az 1.2, 2. 2 …..számsor Archie Ferguson 2 sorsát mutatja, és így tovább Archie Ferguson 4, a regénybeli író alakjáig. A számokhoz rendelt tiszta lapok (fordított tabula rasa?) a szövegből eltűnt figurákra utalnak.

A variációkban azonosak a szülők, a nagyszülők, a nagybácsik, a nagynéni, de az ő történetük is eltérő. Az első történetben a nagybácsi rabolja ki az üzletüket, a másodikban leég, a harmadikban az apa is bent ég, a negyedikben sikeres váltás történik. Archie1 szülei Floridába költöznek, Archie 3-nak Gil Schneiderman zenekritikus a mostohaapja, Archie 4-nek Dan Schneiderman miután szülei elválnak.

Archie 1 Amyba szerelmes, de Archie 3 pédául homoszexuális. Archie 1 a Columbián tanul, Archi 3 nem megy főiskolára, Archie 4 a Princetonra jár...

Nem tudjuk, mitől alakul eltérő módon az Archie Fergusonok élete, noha génjeik azonosak. Családi, szociális hátterük vagy saját választásaik határozzák meg sorsukat? Az utóbbit értelmezi a regény egyik példázata, amely arról szól, hogy ha csak két lehetőség van, hogy eljuss valahova, mérlegelsz. A főúton menj, vagy a mellékúton? A főúton három autó karambolja miatt egy órát áll a kocsisor. Mérgelődsz, miért nem a mellékutat választottad. Ott egy hatalmas cédrusfenyő dőlt az útra, kilapított egy autót, a sofőr szörnyethalt. Te is lehettél volna az a sofőr. Három órát állt a forgalom. „ Sosem tudhatod, helyesen döntesz vagy sem. Az összes tényt ismerned kéne hozzá, és csak úgy ismerheted az összes tényt, ha egyszerre vagy két helyen, ami képtelenség. ... Csak Isten láthatja egyszerre a főutat és a mellékutat.”

A regény kritikusan vizsgálja az Egyesült Államok huszadik századi történetét. Szembeállítja például az ország szerepvállalását a második világháború és a vietnámi háború idején, vagy részletező, tárgyilagos leírását olvashatjuk a 68-as diákmozgalmaknak, a rasszizmusnak, a korrupciónak, a média és a hatalom összefonódásának.

A regény keretét a névválasztás adja az 1.0-val jelölt bevezetésben legendaként, a befejezésben, (a 7.4 történetben) 1970 újév napján, viccként. Ezek szerint a nagypapa a huszadik század első napján érkezik meg Minszkből New Yorkba, és az Iszaak Reznyikov nevet Rockefellerre szeretné változtatni, de elfelejti és jiddisül mondja Ikh hob fargessen (elfelejtettem), így lesz Ichabod Ferguson. Nelson Rockefellerről pedig azt tudjuk meg, hogy kormányzóként ő ad utasítást az atticai börtönlázadás leverésére. Nevéhez fűződik az ország legszigorúbb drogtörvénye, és 1974-ben (Nixon bukása után) úgy lesz az Egyesült Államok negyvenegyedik alelnöke, hogy a nép nem választotta meg. „A feleségét úgy hívták: Happy.”

Paul Auster: New York Trilógia

„Százszor is meghalunk, mire elfogy az életünk.”
21. Század Kiadó 2018

 Paul Auster New York Trilógia című könyve detektív történetek kereteiben megfogalmazott létértelmező mű. Azt az irodalmi hagyományt követi, amelyet Szophoklész Oidipusz királya, Shakespeare legjobb tragédiái, Dosztojevszkij, Kafka regényei jelöltek ki.

A regény elolvasása után újra kell értelmeznünk a regényhez kapcsolódó alapfogalmainkat! A szerző így fogalmazza meg a történet szerepét a regényben. „Egyedül a történet számít, s hogy jelent-e valamit vagy sem, az pusztán a történetből nem derül ki.”

Újszerű a nézőpontok alakítása is. A trilógiát indító Üvegvárosban Quinnről azt írja: „Hogy ki volt ő, honnan jött és mivel foglalkozott, nincs jelentősége.” Később kiderül, hogy felesége, fia halott, korábban verseket, drámákat, esszéket alkotott, fordított, most álnéven,William Wilsonként detektívregényeket ír. Egy telefonáló Paul Austernek hiszi, az Auster Nyomozó Irodát hívja, a megírt történetet Auster barátja olvassa el.
A detektív az íróval is azonosítható, aki „néz, figyel, keresi a gondolatokat, ahogy gázol a tárgyak és az események zűrzavarában, keresi az eszmét, ami mindezt összetartja, mindennek értelmet ad.”; de az olvasó is lehet a nyomozó (mint a jó krimikben), aki a detektív szemein keresztül lát.
A New York Trilógia stílusa megegyezik Quinn-William Wilson törekvésével ( a lehető leggazdaságosabban és legvilágosabban fogalmazni).
A szöveg -gazdag jelentéshálója ellenére- a regénybeli Piros spirálfüzethez hasonlóan „természetesen épp a legfontosabbról hallgat.”

A trilógia részei izgalmas létértelmező krimik. Az önállóan is érdekes regényeket motívumok sora szövi egybe. A Kísértetekben a toll színe piros. A szerzőre mutató életrajzi vonatkozás a második részben, hogy a születésének évében, 1947-ben játszódik a cselekmény. A regényfolyamon végigfutó baseball szerepe is az íróra utal, aki sikeres játékos volt. Ismétlődő elem a gyaloglás, a mozgásba ölt frusztráció. Az írás mint tevékenység mindegyik műben értelmezhető a nyomozati anyagok dokumentálásaként és regényírásként. Érdekes, hogy A bezárt szoba című zárótörténetben Az üvegváros végén eltűnt szereplő, Qiunn detektívként tűnik fel újra.

Régen olvastam ilyen izgalmas, az alkotást és a létezésünket firtató regényt. Sokat gondolkozom a Trilógia egyik alapállításán:” Az elszalasztott lehetőségek éppolyan szerves részét képezik életünknek, mint amelyekkel valóban éltünk:”. Nehéz ezzel szembenézni. Erről szól Paul Auster következő regénye, a 4321, amit most kezdetem olvasni.

Elena Ferrante: Aki megszökik és aki marad

Park Kiadó 2018.

 Megjelent Elena Ferrante Nápolyi regények tetralógiájának harmadik kötete magyar nyelven. A kötet címe (Aki megszökik és aki marad) utal a két főszereplő, Lila és Lenu élettörténetére.

 A női karaktereket Lenu férje, Pietro írja le legjobban. „... elviselhetetlen vonzerő, amely szolgává tesz és romba dönt.”-mondja Liláról. „... vagy őt nem értem ...vagy téged nem ismerlek egyáltalán, és ez sokkal aggasztóbb.”- mondja az feleségének, Lenunak, aki férfiak által teremtett műnők (Anna Karenina, Bovaryné...) helyett akarja megírni a tipikus női alakokat. „Éva nem élhet, nem létezhet, nem tud létezni Ádámon kívül. Az ő baja, az ő öröme Ádám baja és Ádám öröme... maga a nő sem tudja, hogy önmagában micsoda, törékeny a teste, nincs saját nyelve, saját szelleme, saját logikája, nincsen semmije.”-vonja le a következtetést a teremtéstörténetből. Alkotói válságát női létéből vezeti le.

 Mindennapjaiban sem akarja, hogy a férfi tekintetek határozzák meg .Például az öltözködésről írja: „Mely színek állnak jól és melyek nem, melyik ruha karcsúsít, melyik kövérít, melyik frizura előnyös, melyik hátrányos. Hosszú és költséges procedura, mely arra szolgál, hogy a férfiak kénye-kedve szerint megterített asztallá varázsoljam magam, ínycsiklandó étekké...”. Amikor mégis a leendő szeretőjének akar tetszeni például a karkötőjével, kiüresedett feminista frázisokká válnak szavai. Így nem csodálkozunk azon sem, ahogy férjének, gyerekeinek féligazságokat mond, hazudik. Ilyen lenne Ibsen Nórája az 1968-at követő években?!... Nem hiszem.

Míg Lenu történetén keresztül a korabeli olasz baloldali értelmiség világát vizsgálhatjuk, addig Lila élethelyzete a munkások/munkásnők kilátástalanságáról szól: nők szexuális zaklatása a munkahelyen, elviselhetetlen munkakörülmények, a szakszervezetek gyengesége, fenyegetések, kommunisták és fasiszták összecsapásai...

... Lila döntései egy irányba mutatnak. Nincs bennük képmutatás. Kitörésre tehetsége, tanulása, kitartása ad lehetőséget. Egyre megértőbb, szolidárisabb szűkebb-tágabb környezetével. Pietróhoz hasonlóan ritkán, és akkor is röviden reflektál a világra. Cselekedeteihez nincs szükség külső viszonyítási pontokra, dogmává rögzült feminista, marxista elvekre. Ezt a kötetet miatta érdemes elolvasni. Barátnői versengésük most az ő győzelmével ér véget, ha lehet egyáltalán győztese egy ilyen összetett kapcsolatnak. Tipikusan írja le kettejük helyzetét, hogy Lila már ismeri Ninót, „Kihasznál, szívja a véredet, és amikor már élni sincs kedved, elhagy.”, Lenu még nem veszi észre a férfi középszerűségét.

Miért lesz egyre szimpatikusabb Karenin és Bovary, Pietro (a szeretők nekem mindig gyengék)? Sejtem. Ahogy azt is, nem az számít, hogy férfi vagy nő alkot meg egy-egy női karaktert, hanem hogy képesek-e aktuális divatokon túlmutatni, létezésünk alapjaira rákérdezni. Ez itt nem sikerült, de sok kérdést felvet a szerző, ami miatt érdemes elolvasni a regényeket, mielőtt HBO-sorozatként néznénk. Szórakoztató mű. Várom a folytatást, bár Konfuciusz önvizsgálati szempontjaira (másokhoz hűséges voltam-e, a barátaimmal őszinte voltam-e, s a hagyományt gyakoroltam-e?) tudom a regénybeli választ.

Misima Jukio: egy maszk vallomásai

"...kevésbé fájdalmas úgy dönteni, hogy valami hamis, mint gyötrelmesen boncolgatni, melyik része lehet igaz, melyik nem."
Jelenkor Kiadó 2018.

  Misima Jukio regényének címe, egy maszk vallomásai, paradoxonként utal a témára (maszk) és a műfajra (vallomás). Tárgyiasság és énregény? Mindkét feltételezést igazolja a szöveg.

  A négy fejezetből álló mű cselekménye Kocsan születésétől fiatal felnőtté válásáig lineárisan halad . A narrátor/főszereplő egy japán, zárt alsó középosztálybeli társadalmi csoportba próbál beilleszkedni, miközben ráismer saját homoszexualitására. A felimerés folyamatát emlékekhez, konkrét időpontokhoz köti. Például négyéves, amikor a mocsokkal dolgozó vécépucoló személyéhez kapcsolja a vágyat. Gyermek még, amikor Jeanne d' Arc lovagruhás képe, vagy a katonák verejték szagának érzékelése foglalkoztatja. Tizenkét évesen ismeri meg Guido Reni Szent Sebestyén reprodukcióját, mely az önkifejezés alapmotívumává válik. Hozzá is kapcsolódik a hús, a vér, a halál. A második világháború, mely Kocsan egyetemista éveit jelenti, különös jelentést ad ezeknek a szavaknak.

  A felnőttkor a társadalomba való beilleszkedést jelentené. 
  „Ha elfogadjuk, hogy az emberi szenvedély minden képtelenségen felül tud kerekedni, hogyan vonhatnánk kétségbe, hogy legyőzi a szenvedély képtelenségét is?”-teszi fel a kérdést az olvasóhoz ki-kiszóló narrátor. Be kell illeszkedni a társadalomba. Ha másként nem, szerepet kell játszani? (… úgy játszhatom el a szerepemet, hogy sosem fedem fel valódi énemet...a közönség sohasem láthatja smink nélkül a színész arcát. ..míg nekem szerepet kellett játszanom, ami nagymérvű belátást és összpontosítást igényel.”...) El fogom játszani a szerepemet, dönti el, amikor megcsókolja a gyönyörű Szonokót, de se szerelmet, se vágyat nem érez a lány iránt. Élni a hétköznapi életet szélhámosság árán is?

Kérdés, hogy elég-e a személyes akarat, ha már tudjuk, hogy „...a félig nyíló ajtót nem lehet úgy hagyni...” ; ránk égett maszkkal játsszuk-e a szerepünket vagy el tudjuk fogadni önmagunkat.

A kérdésre adott választ árnyalhatja, hogy az 1949-ben írt önéletrajzi ihletésű regény szerzője 1970-ben szeppukut követett el.

John Williams: Stoner

"Váratlan élménnyel tört rá önazonosságának tudata; érezte benne az erőt. Önmaga lett, és azt is tudta már, mi volt."
Park Könyvkiadó 2015.

  Ki ez a John Williams? Hogy lehet a Stoner európai bestseller ötven évvel az első kiadása után?-teszi fel a kérdést Török András művelődéstörténész. Hát úgy, hogy ez a hiányzó láncszem A varázshegy és az Emlékiratok könyve között.-adja meg a választ. Thomas Mann és Nádas Péter között? Ez inspirálta az októberi könyvválasztásomat.

  John Williams (1922-1994) Denverben tanult, majd tanított irodalmat. William Stoner (1891-1956) A Missouri Egyetemre (Columbiába) iratkozik be agrártudományi karra, irodalom szakon végez, az angol tanszéken oktat, adjunktusi rangban megy nyugdíjba. A címszereplő rövid élettörténetét, bekövetkezett halálát már a regény első fél oldalát elolvasva megismerhetjük. Lev Nyikolájevics Tolsztoj Iván Iljics halálának a retrospektív idejére emlékeztet a mű időszerkezete.

  Stoner halálának rögzítése után következik a főszereplő életének bővített bemutatása, amely egyetemi beiratkozásával indul, majd a gyerekkorral, a család rövid történetével folytatódik. A cselekményvezetés immár lineáris.  

  A mű tempója változó. Pár oldal a tanya, a családi ház tárgyszerű leírása. Tömör, de pontos a szülők jellemzése. Különösen az anya alakjáról írt mondat felejthetetlen. „Anyja türelemmel viselte életét. Mintha egyetlen hosszú pillanat volna, amelyet ki kell bírnia.” ( A regényt fordította Gy.Horváth László)Lassul a regény ritmusa, amikor Stoner szakot változtat, barátokra, feleségre, majd szeretőre talál, gyereket nevel, házat vásárol, konfliktusba kerül a leendő tanszékvezetőjével. Ezek egy hétköznapi figura banális életeseményei lennének Stoner megoldásai, jelleme, önreflexiói nélkül. „...bármikor képes volt leválasztani tudatát a testéről, amelyben lakozott, és úgy figyelni önmagát...” Ezek miatt érdemes elolvasni a regényt.

 A címszereplő nemcsak önmagára, hanem az őt körbevevő világra is folyamatosan reflektál . Az első világháborúban elveszíti barátját, tanáruk (Archer Sloane) önromboló elkeseredését látja. A spanyol polgárháború kapcsán megérti, „mennyire hiábavaló és pusztító, ha az ember átadja magát azoknak az irracionális és sötét erőknek, amelyek a világot az ismeretlen vég felé hajszolják...” A második világháborúban meghal a veje. Következik a McCarthyizmus, a koreai háború... A Missouri Egyetem modellezi a társadalmi, politikai változásokat, így csak részben tud menedékké válni. Stoner szikár alakját szorgalma, következetes magatartása, ha kell szembenállása, botlásai teszik legendás tanári figurává, s ami lényegesebb, életével/halálával és szűkebb/ tágabb környezetével szembenézni képes emberré. Klasszikus értelemben vett értelmiségi magatartása hiányzik manapság az olykor nevetségesen kisszerű, olykor abszurd világunkban, talán ezért népszerűbb ma a regény Európa-szerte, mint a megírása idején volt. Bestsellerré válását segíthette, hogy könnyen olvasható, míg Thomas Mann és Nádas Péter említett regényei koncentráltabb figyelmet igényelnek.

Térey János: Káli holtak

"Times New Roman a dőlt betűtípusban"
Jelenkor 2018

   Térey János Káli holtak című regénye dőlt betűtípusban írt szöveg, filmsorozat (zombiapokalipszis paródia), amelyben Times New Románban rögzített színházi regényt olvashatunk. A kettőt Csáky Alex színész személye köti össze, aki értelmez, szerepeket játszik (a magánéletében is). A betűformák elkülönülnek a mottóban, a felvezető szövegben, jegyzetben. A közhelyek gyakran dőlt betűsek a színházi regényben is, jelölve sekélyes tartalmukat. A filmsorozat címe a regénycím. Önirónia?

  A kettősség nemcsak a szövegtípusokban, de a horror és a filozofikusnak tűnő gondolatok társításában, vagy a trianoni Hamlet rendezésében is ott van (Szép város Kolozsvár éneklése a Marica grófnőből és Fortin Brascu/ Fortinbras némajátéka), vagy miért működhet a Hamlet kódként, miért nem képes erre a Haramiák... Izgalmas a művészvilág nyelvhasználatának és a természeti/épített terek leírásának a stílusbeli különbözősége. Az előbbi szándékoltan elnagyolt, fellengzős, az utóbbi tárgyilagos, pontos. Csáky Alex (színész, művészettörténetet tanult) regénybeli helyzetétől függően több nyelvváltozatot használ.

  Sok aktuál- politikai kérdést vet fel Térey regénye (kerítésépítés, terrorizmus, populizmus...) , de ezek csak a kor leírását adják, kibontatlanok.  

  Alex kirándulásai, utazásai voltak a legélvezetesebbek számomra. Színháztörténészként időnként untam az írók, színházak, rendezők, színészek, kritikusok, nézők klísészerű leírását, leegyszerűsítő megosztottságának felemlegetését, ahogy a valóságban is unom. Szerzői akarat?

 A szenvelgés nevetségessé tételét, felülemelkedés méltóságát szeretem Térey regényében, amely kijelölt pár őszi túrahelyet is számomra.

Szív Ernő: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba

"cetlik a nevemmel"
MAGVETŐ 2018

   Képtelen voltam hosszú összefüggő szöveget olvasni, így került a kezembe Darvasi/Szív Ernő új könyve: Meghívás a Rienzi Mariska Szabadidő Klubba.

  Történelem, irodalomtörténet ironikus hangnemben.

  Gondoltam, lehet olvasni vonaton, repülőn. Aztán jöttek a magyarságra vonatkozó keretnovellák/tárcák mondatai. „Istenem, pedig mennyi mindent elhagytak, nőt, férfit, becsületet, hűséget, a legszebb szavaikat.”-írja a honfoglaló magyarokról. „Úgy jönnek be, hogy nem tudják, mi a haza. Ki tudja, mi az! Miből van. Mit akar. Mit nem akar. Mit kellene vele tenni.” Nem tudok nevetni, ahogy a Közép-Európára vonatkozó megfogalmazásokon sem. „Soha nem volt jelene, csak múltja és jövője.” A kötetet záró szöveg, Amikor elmennek a magyarok, sem szívderítőbb.  

  Majd az irodalomtörténeti részek? Valóban szórakoztató az irodalmi kánon alakjainak bemutatása Janus Pannoniustól („akiről tudnak”) Csokonain („akkor egy sebbé válsz, egy soha nem gyógyuló sérüléssé”). Petőfin, Adyn, Kosztolányin ...keresztül Esterházy Péterig. A kötet címadó elbeszélése mutatja legjobban a szerző szeretetteljes ugyanakkor kritikus közelítését a szerzőkhöz. Ady leírható Rienzi Mariska szerint mint váteszlump, Napóleon Bandi, pozőr, aki ugyanakkor „valóban belehal abba, amit eljátszik”. Ez a kettősség a Petőfiről („amikor még az ideák bizonyítható módon instruálták az ember viselkedését, a szándékait és elhatározásait...mindig ott volt a jó és a rossz különválasztásának színpadias, máskor nagyon is bensőséges lehetősége.”) és az Esterházyról („...folyamatosan fölülírt, megkommentált, megkérdőjelezett, elidézett szövegben mindig ott volt a morál és tisztánlátás fedezete”) írt szövegekben eltűnik. Marad az elfogult, vállalt szeretet.

  Érdekesek Szív Ernő az írásra mint tevékenységre vonatkozó novellái/tárcái :Az író diktál, A meghúzott írás, Fegyverbolti sztori...Az utóbbi az elbeszélés műfaji sajátosságát emeli ki Márai kapcsán. „Ne maszatolás sztori legyen.”

 A szövegek stílusát a változó nézőpontok határozzák meg. Nem olvastam még találóbb jelzőket a szegénységről, mint A kórházban című novellában „Sunyi, nemtörődöm, link, kétségbeesett...

  A novellák/tárcák téma szerinti egybeolvasása újabb értelmezési lehetőséget nyit meg.

Garaczi László: Hasítás

"A játék játszik minket."
MAGVETŐ 2018

   Garaczi László Hasítás című regényének témái, stílusa valódi kikapcsolódást jelentenek az olvasónak. Az elbeszélő életének kiemelt eseményeit olvashatjuk óvodás korától 42 éves koráig.
Életszakaszainak megfeleltethető a lemurnak öltözés farsangon, a Lemur (Timur?) és csapata őrs alsóban és a Lemurock együttes fiatal férfiként.

  A könnyedség mögött felsejlik olykor-olykor a keserűség, a kommunizmusra vonatkozóan írja: „Nincs vége, mondom, a kövér, buta izzadósok helyett jönnek a kicsi, okos gonoszok.” Ezt a kiábrándultságot a történelemre vonatkozó poénok (A magyarok kiválnak a hovákból, Levélládába költöznek…, a Búvár Kund őrs gondozza az akváriumot…) sem oldják.

  A regényben visszatérő téma az alkotás („regényt írok Hasítás címmel”), az írás módszere: a floberozás (pontosan leírni egy tárgyat). ” Az anekdotikus szerkesztés, az önéletrajzi jelleg Flaubert szenvtelen stílusát tesz idézőjelbe. Az elbeszélő végső következtetése: író, aki „többet tud nyelv és élet viszonyáról. 

  Ironikus Garaczi új művében a szerelmi téma feldolgozása is. A főszereplő változó szerelemsorában mindig ott levő Maria Schneiderről kiderül, hogy leszbikus, az elbeszélő létező kapcsolatai kudarcot vallanak.

  A regény tere Párizs, Berlin, Budapest. A párizsi utazás leírása Kassákra emlékeztet.

  A hálózatelméleti szociogram vagy Karinthy Láncszemek című novellájának ötlete (pár kézfogással bárki elérhető) azzal, hogy az elbeszélő milyen célpontokat keres, talál a regényben (Hitler, Liszt Ferenc…), a jellemrajz eszközévé válik.

  A regény stílusa tükrözi az éppen aktuális helyzetet, szereplőt. Pár példa erre: az iskolai ellenőrzők beírásaiból („Kedves szülő, gyermeke fejbedobott takonnyal, figyelmeztetem.”), a katonaság szóhasználatából („Húzzon ki innét, Hemü megfogja az ágyat, és a tizedessel együtt kihúzza a körletből.”), az érzelgősségből („Lehetsz vicces…, de sírjon a papír”), az avantgard szerző megszólalásából („Olyan gondolatokat szeretne ébreszteni, amik neki se jutnak eszébe.”).

 Kiváló nyári olvasmány Garaczi László Hasítás című regénye. Érdemes a humoros sztorik mögötti jelentésrétegekre figyelnünk.

Daniel Kehlmann: Tyll

"Légy magadnak elég, s vesztedre esküdött bár a sors, tér és idő s a kín le ne teperjen!"
MAGVETŐ 2018

   Tyll Ulenspiegelt archetipikus figuraként ismerhetjük meg Daniel Kehlmann regényében. Tényleges szövegbeni megjelenése előtt már tudnak róla a mű szereplői (…akit tüstént felismertünk, holott még sosem járt erre”)).  Zsonglőr, kötéltáncos, táncos, mutatványos, udvari bolond, .... Társai (öregasszony, Nele, Origenész, Pirmin…) és játékának keretei (utca, kocsiszínpad, cirkusz, fejedelmi udvar, kolostor…) változnak, de élni akarása állandó. „ Nem meghalni, kicsi Liz. Az sokkal jobb.”
„Megértettük, milyen lehet annak az élete, aki tényleg azt csinálja, amit akar, és semmiben nem hisz, senkinek nem engedelmeskedik." , mondja róla egy százötven házas falu lakója első fellépése után. (Név nélkül, de Romeó és Júlia történetét, a téli király- Pfalzi Frigyes- rövid prágai királyságát és Gusztáv Adolf, svéd király halálát adják elő.) 
 Később ismerjük meg Tyll gyerekkorát, szüleit.

  Három férfi-női viszony jelenik meg a regényben részletesebben. Az egyik Tyll apja, a molnár, Claus és anyja, Agneta kapcsolata. Agneta csalódottságát ismerjük meg először, majd Claus nézőpontját, aki érezte felesége csalódottságát, de a világ rejtélyeit kellett megoldania.
(Végtelen számok, feneketlen mélység, az idő előtti idő, a gabona kupac jellege)
A másik Liz és Frigyes viszonya. A házasságuk nemcsak abból állt, hogy gyermekeik voltak, hanem mindazokból a sérülésekből is amelyet egymásnak okoztak, mindazokból a hibákból, amelyeket együtt követtek el, mindazokból a dolgokból is, amit örökre zokon vettek egymástól.” Nászéjszakájukról mindketten állítják, hogy pontosan emlékeznek, de egyikük három, a másikuk öt rózsaszirmot említ. Liz emléke szerint később ő akarta, hogy férje cseh király legyen, viszont Frigyes szerint ő győzte meg Lizt.
A legérdekesebb párost Tyll és Nele alkotják, akiknek nincs is szavuk saját kapcsolatukra, egymás iránti érzelmeikre.

  A Tyll utaztatási regény, a címszereplő a harmincéves háború (1618-1648) különböző helyszínein jelenik meg. A vallási küzdelmek idején nem derül ki róla, hogy katolikus vagy protestáns. A mű cselekményének ideje személyekhez, találkozásokhoz kötött. Hiányzik belőle a linearitás. Például a fő téma, a háború utolsó csatája (Zusmarshausen) a szöveg felére már véget is ér. 

  A szenvedés több szinten jelenik meg a regényben. Olvashatunk az elpusztított falvakról, városokról, Athanasius Kircher macskazongora- tervéről vagy az andechsi apát vezeklőing okozta fájdalmáról… Vele kapcsolatban fogalmazódik meg „De az imádkozás segített. A megszokás segített. És a bőre is megvastagodott. A negyedik évtől kezdve az állandó fájdalom a barátjává vált.” 
Így élünk? Megszokjuk a fájdalmat? Mi értelme van? Eltérő válaszokat kapunk. Szerzői szempontból a legizgalmasabb Martin von Wolkensteiné: „Ennek a sok szenvedésnek csak akkor lenne értelme, ha megőrzi az emlékezet.” Majd kiderül, hogy hiába volt szemtanúja a zusmarshauseni csatának, mégis Grimmelshausen a csataleírása (wittstocki ütközet) alapján mesélte el, nem tudva, hogy „bár Grimmelshausen maga is részt vett a wittstocki csatában, de ő sem tudta leírni, ezért a mondatokat egy Martin Opitz által fordított angol regényből lopta, melynek szerzője viszont soha életében nem látott csatát.” Mit őriz az emlékezet? Mit jelentenek a mondatok?  Van így értelme a szenvedésnek?

  Daniel Kehlmann Tyll című regényének erénye (a lebilincselő cselekményvezetés, a reális és irreális világ határának átjárása, az enciklopédikus jelleg mellett) a biztosnak vélt válaszok hiánya. Az olvasó saját tudása, tapasztalata alapján merülhet el a részletekben, fogalmazhatja, válaszolhatja meg a regényszöveg alapján kérdéseit, sajátmagára/korára vonatkozó áthallásait.  Elfogadja Athanasius Kircher atya módszerét (nem szabad hagyni, hogy a valóság hóbortjai elbizonytalanítsanak), vagy nehezebb utat választ?  Fél, mert elhiszi a sok hazugságot (boszorkányság, drakontológia…), amelyet a Kircher-szerű figurák terjesztenek, vagy a józan eszére hallgatva próbál élni? 

Borbély Szilárd: Nincstelenek

Már elment a Mesijás?
 KALLIGRAM 2013

   Pontosan emlékeztem a konyhaasztal és a hokedlik leírására Borbély Szilárd Nicstelenek című regényéből.”  Az asztal kihúzható lapjába két alumínium mosogatómedencét tettek. Mi úgy mondjuk alumónium. De nem használjuk. Csak disznóöléskor vesszük ki.  Az asztalhoz tartozik még két hokedli. Az egyik fiókos, abban tartjuk a cipőkefét, meg amivel ki kell fényesíteni. A rongyot és a Csillag márkájú cipőpasztát a lapos fémtégelyben.” Nekünk is ez volt konyhabútorunk, két hete láttam az alumínium (mi is alumóniumnak hívtuk) mosogatómedencét a nővérem tyúkudvarán. Apám ugyanebből a hokedliből vette elő a cipőkefét elutazásom előtt, figyelmeztetve, hogy mindig tiszta cipőben indulunk útnak. El kellett olvasnom újra a regényt. Egyéni vagy történelmi emlékezet? Emlékezet vagy valóság?
A regény címe, Nincstelenek a regény elején feltett kérdéshez kapcsolódik. („Mert mit jelent a birtoklás és mit a nincstelenség?”) A mű pontos szociológiai leírást ad erre. Idegenek, a cigánysoron laknak, szobakonyhás házuk van...  
A szereplők nyelvi értelemben is szegények. Csak részben birtokolják a nyelvet. Erre utal a szövegben gyakran visszatérő Mi úgy mondjuk… Mi úgy hívjuk… (sáros helyett pocsétás…) A regény stílusát is meghatározzák a tömör, gyakran kapcsolatos kiegészítő tartalmú mondatok. („Tavasszal könnyű sípot, ficfasípot csinálni. Azt fújjuk, hogy bosszantsuk anyánkat. A kutyákat meg a szomszédokat.”)
A történelmi korhoz kötött nyelv a történelmi emlékezet kódjaként működik. „Mindenkit elvtársnak szólítottak. Új köszönést találtak ki.” „A múltat végképp eltörölni…” kulákok, téeszesítés, munkaegység…
A részletező naturalista (verista) leírások - részegségről, babonákról, állattetemekről, szexualitásról -  is a szereplők tehetetlenségét jelölik.
Metafizikai értelemben a tehetetlenség megtapasztalói a nincstelenek. „Mert soha semminek se lesz vége. Ahogy a gyűlölet se szűnik meg soha. Minden hibát végtelenszer ismétel az ember.”
„Csak a fájdalomtól nem véd meg semmi, mondja anyám.” Meg a csalódástól”, teszi hozzá szomorúan.”
Ott van a tehetetlenség a gyerekek verésében, az anya öngyilkossági kísérleteiben.
A prímszámok a magányból való kitörés lehetetlenségét fejezik ki. ("csak magával osztható. Meg eggyel. Ilyen magány van köztünk.”
Még Isten is tehetetlen. „a bárányfelhők közé rejtőzött el, És szomorúan nézett.” mondja Máli, amikor a zsidók elhurcolásáról beszél. 

A regény egy szatmári szegény család történetét beszéli el.  Az egyéni emlékezet egy kamaszodó fiú nézőpontján keresztül jelenik meg, amely rögzíti azonban a családtagok, főleg az anya tapasztalatait is. („azt akarja, hogy úgy emlékezzek, ahogy ő. Hogy arra emlékezzek, amit ő fontosnak tart. … Emlékezzünk a rosszra, ami már elmúlt. …emlékeimet anyám találta ki.”) Az anyai ágról megtudjuk, hogy román pópa volt már az ükanya szépapja is. A szépanya apja pópasága idején kerülnek a munkácsi püspökség alá. („elveszik a néptől a szavakat” „Nem mondhatjuk többé románul a mennyei liturgiát.”)
Apai ágon a nagyapa „amikor a kommunistákról beszél, mindig köp egyet. De vannak nyilasokból lett kommunista nagybácsik is. Az apát sabeszbojnak vagy zsidónak csúfolják. Apa és anya görögkatolikusok, „oláh bekerültek”. Nem mehetnek be a református templomba.
Az egyéni elbeszélések történelmi emlékezetté válnak a regényben.
A cselekmény története 1973-ban fejeződik be. (Van utalás későbbi időkre, pl. Mózsi 1983-ban bekövetkező halálára is.) A regény jelen idejében (60-70-es évek) a kulákok már itthon vannak, a téeszesítés befejeződött, az ÁFÉSZ kisboltban dolgozó osztályidegen nagyapa idegösszeomlást kap, mert „az elvtársak lopnak”, a család elköltözött a faluból…S mindig minden mögött ott van a feldolgozatlan múlt: az I. (Isonzó), a II. (Don) világháború, a zsidó tulajdon megszerzése…
A regény alcíme, Már elment a Mesijás? a Rámpán munkára váró cigányra vonatkozik. Már elment dolgozni? A Messiás utalhat ugyanakkor a várakozás ünnepére, a Megváltó születésére is. ”Miért nem itthon várja? (az apa)”, kérdezi a gyerek. „Mert mindenkit gyűlölnek, aki nem olyan, mint ők. Aki gondolkodik… Aki mást akar. Aki egyáltalán akar valamit…”, hangzik az anya válasza. Gondolhatunk Mózsira is, aki egyedüli zsidóként tért vissza a faluba, 37 évet várt haláláig, „de a Messiás nem jött el.”
Emlékezet vagy valóság?
Borbély Szilárd regénye az egyén, a család emlékeztén keresztül dolgozza fel a történelmi múltat. Van-e bennünk elég bátorság ilyen könyörtelenül szembenézni magunk és a családunk történeteivel? Az alumínium mosogatómedence látványa a tyúkudvaron figyelmeztet.

 …az Úr nem a megbánásra figyel…
  Papp Sándor Zsigmond: Gyűlölet
 Jelenkor 2018

   A könyv címe, Gyúlölet egyálatlán nem vonzó, és inkább azt sugallja, hogy ne olvasd el. Papp Sándor Zsigmond kötetetének  fülszövege  árnyalja ezt a nyers kifejezést , és a  nemzedékekeken átörökített érzelmi  reflexek bemutatását ígéri. 

   Azt hittem, a gyűlölettől el tudok vonatkoztatni olvasás közben, nem tudtam.
A regény cselekményvezetése lineáris, másfél hét történése (vasárnaptól a következő hét csütörtökéig).

  Loboncz Márton, a főszereplő megérkezik Dreghinbe, hogy anyja halála után megkeresse a börtönből most szabadult apját. Kutatás közben megismerjük (erdélyi magyar) családjának múltját.

   Dédszülei a második világháború áldozatai Budapesten. Hangsúlyos a Ceausescu-rendszer működése, majd annak összeomlása, amely Marci felnövekedésének ideje.   A regény a rendszerváltás után is követi az anya és fia történetét Budapesten és Dreghinben.

A gyűlölet független tértől, időtől és nemzedékektől. Csak a közelgő halállal való szembesülés pillanatában nem működnek a gyűlöletet kifejező sztereotípiák.  „ Úgy emlékszem, az volt az a nap, amikor hosszú idő után nem szidott senkit.  Sem a világot mozgató zsidókat, sem a szarukat megevő oláhokat, vagy az élősködő cigányokat…” emlékszik vissza Loboncz Márton anyja viselkedésére. 
 A gyűlölet tárgya változhat, lehet a szomszéd, a férj, a testvér és végül önmagunk. Észrevétlenül burjánzik el az egyénben és a közösségekben.
Az elbeszélőt/ főszereplőt már a napi reggeli öngyűlöleti gyakorlatok negyedóráinak idején ismerhetjük meg. Az öngyűlölet oka csak a regény végére válik ismertté. 
A karakterek megrajzolása tömör. Például „A fájdalom rég nem eleven benne, beleszáradt, ahogy a fogkrém ragad be a tubus aljára”, vagy „És akinek már nem az a fontos, hogy mit érez valaki iránt, hanem hogy mit tűr el.”

 
Segítik a mű értelmezését a párhuzamok, például a nagypapa lázadása ebédnél és az anya köpése a Nép Háza előcsarnokában. 
A gyakori idő-, helyváltások nehezítik, egyben elmélyítik az olvasást.
Mit lehet tenni a gyűlölet ellen, amikor „tehetetlen a nyelv, üres barlanggá vált a szájüreg”, ahogy a szerző fogalmaz más összefüggésben? Ne fordítsuk el a tekintetünket! Szembesüljünk a gyűlölet pusztító/önpusztító természetével! Papp Sándor Gyűlölet című regénye segíthet ebben. 

 Hűség és bátorság
 Jaume Cabré: A Pamano zúgása
 Jelenkor 2018

   Előző műve, Az én vétkem elolvasása után nagyon vártam Jaume Cabré (katalán író) A Pamano zúgása című regényének magyar nyelvű megjelenését. Meglepő a regény mottója: Ne bocsáss meg nekik, atyám, mert tudják, mit cselekszenek. A kifordított bibliai idézet tartalma a regény vége felől értelmezhető, ahogy a 0 fejezet is a mű szerkezetének ismerete után kap újabb jelentést.

A regény címe először egy hasonlatban jelenik meg (a csendnek mégis egészen más hangja volt, fenyegető, mintha az egész falu hallaná a Pameno jeges vizének zúgását), majd kiderül, hogy ezt csak azok hallhatják, akiknek meg kell halniuk.

 
A történet két meghatározó ideje 2001, amikor Tina egy iskolabontáskor megtalálja/megkapja Oriol Fontalles füzeteit, akit 2002-ben avatnak boldoggá Elisenda Vilabrú kitartásának, pénzének köszönhetően, illetve Oriel és Elisenda szerelmének ideje a férfi 1944.október 19-én bekövetkező haláláig.  Az utolsó rögzített dátum 2003 a regényben, de utalások vannak a szövegben Katalónia egész XX. századi történetére.

Történelmi háttér. Könnyebb olvasni a regényt, ha tudjuk, hogy az XIX/XX. század fordulóján vált egyértelművé a spanyol, katalán, baszk értelmiségnek, hogy Spanyolország válságban van.  ((Most ne menjünk vissza a nagy földrajzi felfedezésekig!)  A tradicionalisták, nacionalisták és a köztársaságiak (anarchisták, kommunisták, szociáldemokraták…) között húzódott éles határ, s persze ellentét volt a táborokon belül is.

1923 é 1930 között Primo de Rivera, Katalónia főkapitánya XIII. Alfonz királyt, az emberek közönyét, a tőke rendpártiságát kihasználva tekintélyelvű rendszert vezetett be. Az 1929-es gazdasági világválságba belebukott, majd a király is lemondott.  Erőszak, erőszak, erőszak.

1931-ben a választáson győztes köztársaságiak kikiáltották a köztársaságot. Csökkentették a katolikus egyház szerepét, engedélyezték a válást, Katalónia autonómiát kapott. Erősödött a szélsőjobb és szélsőbal, nőtt az erőszak mindkét oldalon. Létrejött a Falange Jose Antonio vezetésével (Az ő képe lóg a falon Franco tábornoké mellett a regényben a Valentí Targa a torenai polgármester (hóhér, goel falán). Programjuk az ország egyesítése, a katolikus egyház megerősítése, baszkok, katalánok beolvasztása, leszámolás a liberálisokkal, dekadensekkel, szabadkőművesekkel… Válságos évek jönnek. Erőszak, erőszak, erőszak.

1936-39 polgárháború a népfront kormány (baszk és katalán szeparatisták, szocialisták, kommunisták, anarchisták) és Franco tábornok között (támogatták: a hadsereg, falangisták, monarchisták, a katolikus egyház). Erőszak, erőszak, erőszak mindkét oldalon, Franco győzelme, rendszerének kiépítése a falangisták programja alapján,  működése némi engedménnyel 1975-ig. Erőszak, erőszak, erőszak.

1978 az alkotmányos monarchia visszaállítása.  Katalónia a XXI. század elején. 

A múltat, jelent és jövőt , mint ásatáskor az archeológia rétegeket  a régész ,  a szerző egyszerre láttatja, gyakran egy mondaton belül is. Ezzel koncentrált olvasásra késztet, és igazi szellemi kalanddá válik a történetek összerekása (az olvasó is alkot).

Két házasság  válságának párhuzamos története az egyik legönnyebben felfejthető szál  a regényben.  A hűség és bátorság ígérete hogyan válik kis-szerűen hűtlenséggé és gyávasággá Tina történetében, illetve hogyan alakul Oriol és Rosa kapcsolata?  Ami újabb kérdéseket vet fel.  Képes-e valaki másként viselkedni politikai, közéleti színtereken, mint a magánéletében? Lehet-e hű és bátor? Mi az emberi élet tartalma? Amit a halála után hazudnak, vagy név és két dátum kötőjellel egy sírkövön? 

Sokan szerettük volna minél előbb magyarul olvasni ezt a regényt, de a nagy sietségben is érdemes lett volna a korrektúrára jobban figyelni. Zavaró, hogy például a 485. oldalon Oriol távozásakor azt olvashatjuk, hogy …örülök, hogy megismerhetem. (Csak múlt időről lehet szó!) Lábjegyzetek is segíthetnék a katalán történelemben kevésbé jártas olvasót.

Izgalmas regény Cabré magyarul most megjelent könyve. Jelentésrétegei sokféle olvasói igényt képesek megcélozni. Szeretnék elutazni Katalóniába!

  Szilasi László: A harmadik híd
 ( Magánérdekű feljegyzések Foghorn Péter halálának ügyében) 
Magvető 2014    

   Lányom könyvespolcán akadtam Szilasi regényére. Már terveztem, hogy megveszem, elolvasom. Tudtam, hogy a hajléktalanság a témája,tudtam, hogy nem könnyű olvasmány. Darvasi László fülszövege is ezt erősítette meg. A szembenézés illendőségével ültem le olvasni, noha tanárként csináltam a gimnazistákkal „társadalmi érzékenyítő programokat” roma és hajléktalan ügyben is. Mennyire keveset tudtam, tudok ezekről a kérdésekről, derült ki számomra, különösen a VI. fejezetből.
 A történet szereplőiről kiderül, hogy a hallgatóból, elbeszélővé vált Sugár Péter (Deni) szerint emberhez méltatlan életük ellenére arisztokraták. „Alattuk viszont ott vannak még azok, akiket már réges-rég kitettek az átmeneti szállókról, ágyrajárnak, ameddig sikerül, amíg, drága az alumínium, a legutolsó kilincsek ellopása miatt ki nem tiltják őket onnan is, alattuk vannak azok, akik egyáltalán nem kapnak szállást sehol, de a népkonyhán még etetik őket egy ideig, alattuk vannak azok, akiknek már se ágyuk, se asztaluk, kint élnek az erdőben, sátorban laknak, vagy valami tartósabbnak remélt kunyhóban, belerohadva az ágynemű bűzös rétesébe, legalul pedig azok vannak, az elveszett kliensek, akik végleg bemattultak, belecsavarták magukat egy hálózsákba vagy nagyobb takarófóliába, abban fekszenek naphosszat egy nagyobb rakás hideg szemét tetején, míg meg nem döglenek maguktól, akár a kutyák, meg nem öli őket valamelyik szuicid rizikófaktor, vagy  egy HHH-s BBB, egy halmozottan hátrányos helyzetben felnőtt, bűnözői múlttal rendelkező, buzeráns bolond, valamelyik épp szabadon grasszáló, alulszocializált börtönviselt, elmebeteg, alkohol- és drogfüggő, amokfutó, gyilkos félprosti, aki után úgysem fog nyomozni senki, mert nemsokára megölik őt is.”

   A tagmondatok ritmusa, a felsorolások, a nyelvváltozatok sokszínűsége, a meghökkentő metafora (ágynemű bűzös rétese) egy mondaton belül is mutatja Szilasi regényének nyelvi gazdagságát.
  A harmadik híd nem csak a társadalmi ismeretünk mélységét kérdőjelezi meg, de lételméleti kérdéseket is felvet  „  …a halál  előbb vagy utóbb elrontja az ember állandóságra irányuló daliás kis igyekezetét”, mondja  pl. Foghorn Péter (Robot); elbizonytalanít, amit a cselekményvezetés megszakításai, a nézőpontok váltása, a történetek átírása, rögzített gondolatok hiteltelenítése is erősít.

Lehet a regényt krimiként, lélektani, szociografikus, létértelmező regényként is olvasni.
A regény ajánlása, mottója a teljes szöveg elolvasása után érdekes.
Szilasi László A harmadik híd című regénye nem lehangoló, ellenkezőleg, szembenézésre kényszerít. Ezt várom egy jó regénytől.